A Salzburgringen gyakorolta a száguldást
Kovács Roland zászlós, a Tolna Vármegyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Forgalom-ellenőrző Alosztály járőrparancsnoka kollegái ösztökélésére lett motoros, és annyira ráérzett, hogy a legutóbbi szakmai közlekedésrendészeti verseny motoros járőr kategóriájában második helyen végzett. Így jutott ki egy ausztriai továbbképzésre.

Nyuszimotor, segédmotor, nagymotor.
– Óvodás korom óta szeretek mindent, aminek két kereke van és engedélyezett a használata. Még nem voltam 14 éves, amikor vizsgára jelentkeztem segédmotoros kerékpárra, és alig lettem az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola tanulója, amikor a nagymotoros jogosítvány jött sorra – foglalta össze Kovács Roland, aki 2006-ban szerelt fel a Szekszárdi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára. – A képzési gyakorlaton eldöntöttem, közlekedésrendészeten szeretnék szolgálni, ami 2008-ban össze is jött. Utána tíz éven át voltam baleseti helyszínelő, csak közben, 2013-ban Szekszárdról átkerültem a megye bátaszéki autópálya-alosztályára. 2018-ban adódott egy lehetőség, és azóta vagyok a forgalom-ellenőrző alosztály járőrparancsnoka.
Nem mondta, hogy soha.
– Tetemes számú kilométer volt a Simsonomban, amikor átszálltam egy IFA MZ Trophyra, majd minden pénzem egy Suzuki GSX-R-be fektettem, de három év után eladtam, mert személyautót kellett venni. Sajátos egybeesés, hogy akkor kerültem a tolnai „forgell”-re, amikor civilként motortalanná váltam, és magamban is elkönyveltem, ennek a szakasznak vége. Ott akkor négy motoros kolléga szolgált, és nem került szóba, hogy szálljak be ötödiknek, bár az is igaz, ez a gondolat mindig kanyarodott egyet a fejemben, amikor velük, illetve valamelyikükkel a szolgálat során összekerültem. Aztán úgy esett, hogy kaptunk egy BMW R 1250 RT-t, ami azt jelentette, hogy gazdátlan maradt egy 900-as, és kerestek rá jelentkezőt. Nem éreztem úgy, hogy élnem kellene a lehetőséggel, de a kollegák ösztökéltek, és beadtam a derekam: elmentem az előválogatóra, és teljesítettem. 2022 tavaszán végeztem el az alapképzést, azóta motorosként is szolgálok. Ennek így kellett történnie, és azóta magamnak is vettem egy bajor vasparipát, egy 1250-es RT-t.
Kékek az esőben.
– Talán ennek a típusnak is szerepe van abban, hogy egyre jobban belemerültem a motorozás technikai részébe. Idén már alig vártam a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ éves engedélymegújító képzését, és adta magát, hogy benevezzek az országos szakmai közlekedésrendészeti versenyre. Nagyon elégedett vagyok, hogy motoros járőr kategóriában második lettem – magyarázta a zászlós, aki ennek köszönhette, hogy bekerült a rendőrség motorosválogatottjába, amely részt vehetett az Osztrák Köztársaság Belügyminisztériuma és a Salzburgi Rendőri Igazgatóság által a városban megszervezett VIII. nemzetközi rendőrmotoros közlekedésbiztonsági képzésen. – Emlékezetes út volt, mert mind a nyolcan egy bolyban mentünk egy osztrák kolléga felvezetésével, aki az eisenstadti rendőrkapitányságnál fogadott. Nem autópályán haladtunk, és az időjárásnak is hálásak voltunk, mert a kanyargós, alpesi szerpentineken ámuldoztunk. A képzés második napján már nem volt ilyen szerencsénk a távmotorozással, amikor a csaknem 4000 méter magas Grossglocknerhez mentünk. Persze az is emlékezetes maradt, mert akkor motoroztam először százhuszadmagammal… hömpölyögtünk az esőben. Oda egyszer szeretnék visszamenni jó időben.
Magyar zsaruk a motorsportrajongók Mekkájában.
– A képzésen 16 ország motoros rendőre vett részt. Mi szerb és horvát kollegákkal kerültünk egy csoportba, és három instruktor foglalkozott velünk. Különböző helyszíneken gyakoroltuk a terelőkúpos, lassú tempós manőverezést, de a kanyarodási technikákra is nagy hangsúlyt fektettek. Például támasztókerekes masinával is gyakoroltuk a súlyáthelyezést; ennek mindkét mankókereke 45 fokos szöget zárt a motorkerékpárral, és ezeket a talajon kellett tartani súlyáthelyezés után. Számomra, és ezzel nem vagyok egyedül, ennek a képzésnek a nagy sebességű kanyarodás gyakorlása volt a legnagyobb hozadéka és élménye is egyben. Nagyon jó és persze hasznos is volt száguldozni a Salzburgringen. Miután az instruktor észrevette, hogy bírjuk az iramot, bizonyos kanyaríveken 200 km/h feletti tempóval húzott, mi pedig követtük serényen. Így esett, hogy beértük az előttünk haladó csoportot – mondta mosolyogva. – Ez az ausztriai képzés azt is igazolta, hogy a magyar motoros rendőröknek nemzetközi szinten sincs szégyellnivalójuk. Voltak olyan részek, ahol külföldi kollegák verejtékeztek, számunkra viszont nem jelentett kihívást, ezeknél nehezebb feladatokat is teljesítünk az éves engedélymegújítón.
SZ. Z. J.
FOTÓ: RENDŐRSÉG