Az alezredes a jeles alkalomból felelevenítette szolgálata fontos állomásait, is és elmondta, mi a jó rendőri munka alapja.

– 1996 óta vagyok hivatásos rendőr, az első beosztásom a budapesti Gyorskocsi utcai fogdán volt, ahol fogdaőrként szolgáltam, néhány hónapig. Ezt követően kerültem az Edelényi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára járőrként, majd 1998. június 1-jétől a Közlekedésrendészeti Osztály baleseti helyszínelőként szolgáltam tovább – emlékezett vissza az alezredes a kezdetekre – nagyon izgalmas időszak volt ez, szerettem helyszínelőként dolgozni, ám 2000-ben lehetőséget kaptam arra, hogy tiszti beosztásban, nyomozóként folytassam a pályafutásomat a Szendrői Rendőrőrsön. Itt főleg vagyon elleni bűncselekményekkel foglalkoztam, ez máig meghatározza a szemléletemet. Ma is örömmel gondolok vissza egy-egy sikeresen megoldott betörés-sorozatra, amikor egyszerre több család kárát sikerült gyorsan és hatékonyan megtéríteni, az ellopott javakat visszaszolgáltatni. Mindig azt mondom, hogy ahol bűnügyileg rend van, ott minden másban is rend lesz.

A tapasztalt őrsparancsnok a sikeres rendőri munka kulcsának az emberi kapcsolatok ápolását tartja.

– A rendőri szakmában nagyon fontos az empátia és a személyismeret. Épp ezért, bár 15 település tartozik hozzánk, igyekszem folyamatosan tájékozódni a helyi viszonyokról, ismerni a települések vezetőit, lakosságát, rendszeresen járni a körzetet. Bármikor elérhető vagyok, és ezt várom el a beosztottaktól is, mert mi a közösségért vagyunk, nem mondhatjuk azt, hogy most épp nem segítünk, mert lejárt a munkaidőnk. Persze megvan az ideje a pihenésnek is, de szabadság alatt is igyekszem képben maradni, ha kell, bármikor be tudok ugrani az őrsre, ez része az életritmusomnak, amit a családom is elfogad és támogat – fejtette ki a szolgálatról vallott nézeteit Orosz alezredes, aki úgy látja, a vezetésével dolgozó csapat összetartó munkája elengedhetetlen a sikerhez. – Sokat számít az, hogy az őrsön szolgáló kollégák nagy részével már évtizedek óta dolgozunk, élünk együtt, mint egy kis család. Ez hatalmas előnyt jelent, hiszen fél szavakból is értjük egymást, tudunk egymás gondjáról-bajáról, öröméről. A most kapott elismerés a kollégáim, beosztottjaim munkáját is minősíti, hiszen csak csapatként érhetünk el igazi sikereket. Ám ugyanolyan fontosnak tartom, hogy a szolgálati időm alatt kiemelkedő parancsnokokkal dolgozhattam, akiktől rengeteget tanulhattam.

Természetesen az életben helye van a pihenésnek is, Orosz alezredes, miután leszokott a dohányzásról, más, egészségesebb szenvedélyt talált.

– Számomra a futás vált igazi hobbivá. Van, hogy havi 200 kilométert is lefutok, szívesen indulok kisebb helyi versenyeken, amatőrként – mondta Orosz alezredes. Majd nevetve hozzátette: – Természetesen nem érzem magamat atlétának, inkább saját magammal versenyzek, magamat akarom túlszárnyalni. Ám ezek a közösségi sportesemények is nagyon jók arra, hogy találkozzak az emberekkel, beszélgessünk, kapcsolódjunk egymáshoz.

Orosz Attila alezredes úgy érzi, a most átvett elismerés annak a közösségépítő munkának szól, amiben ő maga is mélyen hisz.

– Borzasztóan jól eső visszaigazolás a lakosság részéről az, hogy elismerik az évtizedek óta folytatott munkánkat. 25 éve nyitva áll az ajtóm mindenki előtt, érdekes látni, hogy sokan még mindig a fiatal nyomozót keresik, aki annak idején beült ebbe a székbe – mondja mosolyogva az alezredes, akire most egy fontos feladat vár. – Bár már sokan gratuláltak a díjhoz, barátok és ismerősök is, nálunk az a szokás, hogy közösen ünnepeljük meg, ha valaki az őrs állományából elismerést kap. Mivel több kollégámat is dicséretben, vagy jutalomban részesítették az elmúlt időszakban, ám ezt még nem tudtuk mind együtt megünnepelni, ahogy a szolgálat engedi, bepótoljuk az elmaradást.

K. D.

FOTÓ: RENDŐRSÉG