Szerencsés hazatérés.

– Idevalósi vagyok, és amióta az eszemet tudom, kutyusok vesznek körül, anya pedig arra nevelt, hozzátartozóként viszonyuljak hozzájuk, amivel nem volt nehéz dolga, és azt is természetesnek éreztem, hogy törődést igényelnek. Kisiskolásként már fürdettem, fésülgettem őket, és az ollóval is jól bántam: tincseiket nagy gonddal igazgattam, a pulink zsinórozását pedig kihívásnak tekintettem. Ekkor már általános iskolás voltam, és azon vettem észre magam, hogy pályát választottam. Kutyás magazinokat lapozgattam, oktatóvideókat nézegettem, aztán nyolcadikban azzal álltam oda anya elé, hogy a suli után elvégezném a kutyakozmetikusi OKJ-képzést. Arra kért, előbb érettségizzek le, amiért most is hálás vagyok neki, mert gimnazistaként módosítottam a tervemen. Úgy gondolkoztam, kombinálhatnék két kutyás foglalkozást… Főállásban lehetnék rendőr, mellékállásban pedig kutyakozmetikus – foglalta össze Csáki Eszter, aki a polgári József Attila Gimnázium elvégzését követően jelentkezett a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola tiszthelyettesképzésére. – A X. Kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára szereltem fel 2008. július 1-én, és amikor lehetett, kérelmeztem áthelyezésemet a Tiszaújvárosi Rendőrkapitányságra, ami sokkal jobban alakult, mint ahogy azt elképzeltem. Akkoriban dr. Bóna Gyula alezredes volt a közrend vezetője, és amikor az elbeszélgetésen mondtam neki, a kutyavezető beosztás lenne a vágyam, megígérte, beíratnak a tanfolyamra. Alig akartam elhinni, hogy emiatt nem kell Dunakeszire költöznöm, mert akkor indult Miskolcon is ilyen tanfolyam.

Társa örökre vele maradt.

– A tanfolyam első napján, 2010. december 16-án toppant be az életembe egy Dörmi hívónevű, rajzos német juhász, és azonnal megvolt köztünk az összhang – mesélte a zászlós, és egy közös intézkedést is felidézett. – Fatolvajokról érkezett bejelentés a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetből, és egy kutyás kollegámmal kezdtük a keresést, ami meglepően rövid ideig tartott. A fák közötti visszhangzás miatt nem tudtuk a fűrész helyét behatárolni, de a két kutya alig várta, hogy csatoljuk ki a pórázt. A szájkosarat rajtuk hagytuk, nehogy baj legyen, és sosem felejtem el azt a látványt, ami akkor fogadott, amikor utolértük őket. Dörmi szabályosan görgette az avarban az egyik fatolvajt. Ösztönösen tudta, hogy bűnözővel van dolga. Remek kollega volt, igazi társ, több is annál. Ezért is volt annyira nehéz, amikor 11 év után búcsút kellett vennem tőle. Gyomordaganata lett, és el kellett altatni. Mintha egy darabot téptek volna ki belőlem, annyira fájt az elvesztése, és idetetováltattam a karomra, hogy mindig velem legyen. Jeleztem a parancsnokomnak, nem akarok újabb járőrkutyát, de másfél év elteltével nem tudtam nemet mondani, amikor Zentai György főtörzszászlós megkeresett a megyéről, hogy egy sátoraljaújhelyi kollega le kellett adja a járőrkutyáját, és rám gondolt. Így került mellém Enzo, szintén egy rajzos német juhász, és vele is hamar összhangba kerültem. Nem volt könnyű kijárni, hogy „leselejtezzék”, és hazavihessem, miután átkerültem a bűnügyi osztályra nyomozó beosztásba, de végül sikerült. Most kilencéves, és otthon vár. Le kellett csapnom erre az előrelépési lehetőségre, mivel anyuka lettem, és nyomozóként tervezhetőbb az időbeosztásom. Nemrég felvetettem az új kapitányságvezetőnek, bármilyen kutya vezetését szívesen vállalnám, legyen az nyom-, személy- vagy kábítószer-kereső, és azt mondta, kérelmezni fogja. Bizakodom. Az én kutyás rendőr történetemnek még nincs vége!

Hozzáértő kutyaértő.

– Már rendőrként szolgáltam, amikor a kutyakozmetikusi OKJ-képzést elvégeztem Miskolcon, és a banktól személyi kölcsönt vettem fel, hogy meg tudjam nyitni a vállalkozásom, természetesen parancsnoki engedéllyel. Ez 13 éve volt, és meglepően hamar kialakult az ügyfélköröm, a kölcsönt fél éven belül visszafizettem – mondta az okleveles kutyakozmetikus, aki azóta továbbképzéseken és külföldi szaktekintélyek bemutatóval egybekötött előadásain is részt vett. – Az egri Megyesi Beatrixot tekintem a mesteremnek, sokoldalúságom neki is köszönhetem. Géppel is szívesen dolgozom, mert minden vágási és festési stílus érdekel, de ollós maradtam. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy sokan tartanak suttógonak. Ebben lehet valami, mert nálam és velem minden kutya megszelídül. Az is, aki már morgott kozmetikusra, de olyat is vágtam, aki bele is mart egy kollegába. Nyalják a kezemet, bújnak az ölembe, és már azon is látom, meg persze érzem is, hogy élvezik a dolgot, amikor megállnak egy helyben, és nem ficeregnek. Tudom, hogy tudják, amit teszek velük, attól jobb lesz nekik. Alapelvem, hogy mindegyik kutyára annyi időt fordítok, amennyit igényel. És ha azt veszem észre, kicsit felpörgette magát, szárítás közben is megállok. Megsimogatom, és természetesen adok neki jutifalatot.

Meglett az ebtolvaj.

– Az is különleges érzés volt, amikor kutyakozmetikusként magam tarthattam előadást itt, a helyi iskolában, és azzal is el szeretnék dicsekedni, hogy olyan kutyákat is én tartok karban, akikkel a gazdáik kutyaszépségversenyekre járnak. Amúgy több kollega is hozzám hordja a házi kedvencét. Apropó! Most épp kutyás ügyön dolgozom. Egy fickó eladott 70 ezerért egy sinka kutyát, és mivel nem sokkal utána kapott rá egy 100 ezres ajánlatot, visszalopta. Most néztem át a lefoglalt videofelvételeket, amelyeken fel lehet ismerni.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG