– Az ember ritkán gondol arra gyerekkorában, hogy hívásfogadó lesz.

– Én sem az akartam lenni.

– Hanem?

– Cukrász. Így aztán annak is tanultam.

– Hogyan lesz a cukrászból hívásfogadó?

– 2018-ban jártam egy nyílt napon a Szombathelyi Hívásfogadó Központban, akkor tetszett meg ez a munka, úgy döntöttem, megpróbálom.

– Mi tetszett meg ebben a munkában?

– A változatosság. Izgalmas, érdekes. És nagyon jó érzés segíteni az embereknek.

– Emlékszik az első hívásra?

– Egy rosszullét miatt hívtak. Én is majdnem rosszul lettem az izgalomtól.

– Van még olyan, ami többévnyi hívásfogadói munka után is izgalomba hozza?

– Azok az esetek megráznak, amikor gyerekkel történik valami, és azok is, amelyek családon belüli erőszakkal kapcsolatosak.

– Akadnak furcsa hívások is.

– Rengeteg ilyen van, de én ezeket higgadtan kezelem. Némelyik egészen meghökkentő. Egyszer például telefonált egy gyerek, azt mondta, hogy fegyver van a kezében, és most öngyilkos lesz. Hallatszott, ahogyan felhúzza a fegyvert, aztán megszakadt a vonal. Értesítettem a rendőröket, akik megállapították, hogy szerencsére ez nem volt valós hívás, ők már korábban is találkoztak a bejelentővel. Van aztán sok furcsaság is, egyszer egy kisgyerek feje beszorult egy játszótéri játékba, amúgy meg, ami itt nem fordul elő, az nincs. Ja, és nagyon sok különös eset fordul elő teliholdkor.

– Mifélék?

– Teliholdkor többen megjelennek azok közül, akik mentális zavarokkal küzdenek. Vannak aztán a részegek. Egyszer telefonált egyikük, hogy „itt vagyok a Józsi diófájában”.

– Hol?

– A diófában. Ez nem egy vendéglátóhely, hanem konkrétan egy nagy fa. Ő pedig állítólag ott tartózkodott, a törzsében.

– Mennyi mindenhez kell értenie egy hívásfogadónak? Lélektan, földrajz, kémia, biológia, fizika… lehetne sorolni.

– Természetesen nem árt egy kicsit érteni ezekhez, de az is megesik, hogy a bejelentő egy-egy tájegységre vagy szakmára jellemző kifejezést használ, így amikor nem értek valamit, akkor megkérem a hívót, hogy pontosítsa, mire gondol. Magyarázza el!

– Mi történik az idegen nyelven érkező segélyhívásokkal?

– Azokhoz az operátorokhoz irányítjuk a bejelentőt, aki beszéli az adott nyelvet. Angolul egy nagyon kicsit én is értek, nyáron, a turistaszezonban szükség is van rá.

– Mikor lehet egy hívásfogadást hibásnak nevezni?

– Mondok egy egyszerű példát. Ha a hívásfogadó nem kérne irányítószámot, akkor megtörténhetne, hogy az ország másik pontján, egy hasonló nevű helységbe irányítanánk a segítséget. Bár minket segít a számítógépes rendszerünk is, amely pontosítja a hívás helyét.

– Az emberek többsége szeret fecsegni, és körülményesen mondja, amit mond. Ez zavaró?

– Ha nagy a baj, akkor igen, de azért igyekszem mindenkit meghallgatni, mindenkivel udvarias vagyok.

– A hívásfogadóhoz érkeznek olyan bejelentések is, amelyeket este a híradókban láthat viszont?

– Vannak ilyenek. Tömegbalesetek, tűzesetek.

– Lelkileg megterhelő ez a munka?

– Csak úgy lehet csinálni, ha nem terheli meg az embert. Amúgy meg nincs idő gondolkodni a hívásokon, mert a napi száz–százötven hívás olyan sok, hogy az egyik információ kioltja a másikat. Azért persze kell a kikapcsolódás. Szeretek kirándulni, koncertekre járok, néha verseket írok. Én ezekkel kapcsolódok ki.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA