– Gyerekkorom óta egyenruhás szerettem volna lenni, így az iskoláimat is ennek megfelelően választottam meg. Sátoraljaújhelyen nőttem fel, ami határváros, Egerben pedig katonai kollégiumot végeztem. Egy rövid civil kitérő után, 1992. december 1-én szereltem fel a határőrséghez, ahol 16 éven át dolgoztam különböző beosztásokban – mutatja be szolgálati útját. – A határőrség 2007-es rendőrségi integrációját követően három éven át szolgáltam a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bevetési Főosztályán.

2011-ben a Készenléti Rendőrség Mélységi Ellenőrzési Osztályához került, onnan vezetett az útja az OIF-re, ahol a Budapesti és Pest Vármegyei Regionális Igazgatóság Helyszíni Ellenőrzési Osztályának kiemelt főreferenseként szolgál.

– A HEO, ahogy mi hívjuk, elsődlegesen a harmadik országból érkezett külföldi állampolgárok jogszerű magyarországi tartózkodásának feltételeit ellenőrzi a bejelentett lakcímükön vagy épp a munkahelyükön. Így a munkánk nagy része az „utcához” köt minket, ahol sok esetben az illetékes társszervekkel közösen végezzük az ellenőrzéseket. A mi feladatunk például annak az előzetes megállapítása, hogy ha egy cég fel akar venni bizonyos számú külföldi munkavállalót és bejelenti őket egy szálláshelyre, akkor ott valóban van-e annyi férőhely, amennyi munkavállaló érkezik.

Szorosan együttműködnek a területileg illetékes rendőrkapitányságokkal, de együtt dolgoznak adott esetben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vagy a Nébih munkatársaival komplex ellenőrzéseken.

– Az osztályunk ebben a tekintetben egy kicsit az OIF „öklének” is tekinthető, hiszen mi csapunk le bejelentés alapján az illegális szállásokra, részt veszünk embercsempész-hálózatok felszámolásában, de ott voltunk az orosz–ukrán háború kitörésekor a keleti határon is, ahol a menekültek idegenrendészeti ellenőrzését végeztük. Az OIF talán az egyik legfiatalabb rendvédelmi pillérszervezet, sokan érkeztek hozzánk kormánytisztviselői munkahelyi kultúrából. Nálunk a HEO-n egy kicsit „rendőrösebb” a légkör, mivel a mi munkánk sok esetben együtt jár a közterületi járőrökéhez hasonló kihívásokkal, speciális nyelvi és kulturális közegben. Számomra ez az egyik legnagyobb élmény és kihívás egyben, hogy idegenrendészként – a törvényesség talaján állva, figyelembe véve az ügyfelek kulturális hátterét, vallási előírásait, a nyelvi vagy egyéb akadályokat – minden feladatot maximálisan hajtsak végre. Ehhez egyszerre kell nagyfokú határozottság és sok empátia. Bár sokszor tervezetten veszünk részt egy-egy ellenőrzésen, más osztályok felkérései alapján gyakran megesik, hogy szúrópróbaszerűen megyünk ki egy címre. Kerültem már olyan helyzetbe, amikor egy lakásba kétszer annyi embert jelentettek be, mint ahány ágyuk volt. Kiderült, amikor az éjszakai műszak elindult dolgozni, a nappalos dolgozók feküdtek be az ágyakba. A munkaadó így igyekezett spórolni a szállásköltségen.

– Az, hogy én lettem az év idegenrendésze, számomra is nagy meglepetést jelentett, de büszke vagyok rá. Igyekszem a továbbiakban is úgy tenni a dolgomat, hogy az évtizedek alatt összegyűlt tapasztalatokat az új tudással ötvözzem. Mivel intézkedéstaktikai instruktor is vagyok, szükség is van arra, hogy folyamatosan képezzem magamat és az osztály többi tagját, hiszen az új eszközök, technikák használatának elsajátítása a mi biztonságunkat is szavatolja egy-egy ellenőrzés során.

KISS DÁVID

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA