„Harminc évvel ezelőtt közrendvédelmi szolgálati ágnál kezdtem a rendőri pályafutásomat, majd két év csapatszolgálati munka után, több mint egy évtizedig a Marcal Beavatkozó Alosztálynak lettem a parancsnoka. 2007-től három évig a Komáromi Rendőrkapitányságot vezettem, ezt követően tatabányai rendőrkapitányként szolgáltam. Utóbbi mintegy nyolc évet ölelt fel, ezután kaptam a lehetőséget, hogy a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének rendészeti helyettese legyek, ezt a beosztást 2018 novemberétől töltöm be. Legnagyobb feladataim egyike volt annak az eseménynek a biztosítása, amikor 1996. szeptembert 6–7-én a hazánkban tartózkodó II. János Pál pápa Pannonhalmára, illetve Győrbe látogatott. Egy olyan megyében dolgozom, ami a Nyugat kapuja, rendőri állományunk számára komoly kihívás az M1-es autópálya sűrű forgalma, valamint az, hogy az országba beáramló migránsok nagy része Győr-Moson-Sopron vármegyén keresztül kívánja elhagyni az országot. Keményen fellépünk ellenük, sok migránst, illetve embercsempészt fogtunk el. Házasságban élek, a feleségem is rendőr, van egy 22 éves fiúgyermekünk. Rendőri vezetőnek lenni azért felemelő, mert olyan kollégákkal dolgozhatunk együtt, akik nagyon motiváltak, hivatásuknak érzik ezt a munkát, a szolgálatot. Azt a szót, hogy beosztottak, igazán nem is kedvelem, mert kollégáimnak tekintem őket, hiszen pontosan olyan fontos fogaskerekei a rendőri gépezetnek, mint a vezetők. Összességében tehát nagyon büszke vagyok arra, hogy rendőr lehetek, az alapelvem, hogy nincs felemelőbb mások szolgálatánál.”

FOTÓ: RENDŐRSÉG