Van, akit sodor az élet, és olyan is, aki nagyon korán irányt választ. Ő az utóbbiak közé tartozik. Tizenhat éves volt, amikor a gimnáziumában elindult a rendészeti fakultáció.

– Annyira megtetszett, hogy már nem is lehetett eltántorítani tőle – mondja Némethné Balla Tímea főtörzsőrmester, Koppánymonostor körzeti megbízottja. – Belügyi rendészeti ismeretekből érettségiztem. Izgalmasnak találtam, nem monotonnak. Pont ezt kerestem, egy olyan hivatást, amelyben minden nap más, és számít a jelenlét.

2009-ben érettségizett, 2011. december 1-jén pedig már rendőrként állt szolgálatba. Miskolcon tanult, majd a Komáromi Rendőrkapitányságra szerelt fel, ahol 2016-ig dolgozott. Volt baleseti helyszínelő, később Tatabányára került: járőrparancsnoki beosztásba a közlekedésrendészeti osztályon, majd ismét baleseti helyszínelés következett. A szakmai út sokszínű, az élmények pedig – ahogy fogalmaz – „adrenalindúsak”. Egy ilyen emlékezetes eset ma is gyakran szóba kerül.

– Egy nappalos szolgálat alatt kaptunk bejelentést egy körözött személyről és járműről, akkor még nem találtuk meg – meséli. – A következő éjszakás szolgálatunkban viszont a kollégámmal felfigyeltünk egy rendszámra, és egyszerre mondtuk ki: „Ez az az autó!” Meg akartuk állítani, de a sofőr menekült. Egészen Tatáig követtük, a 13-as főúton hajtott fel az autópályára. Közben egy központi hiba miatt alig hallották a rádióforgalmazásunkat, gyakorlatilag csak Tata vette az adást. A tatai lehajtónál a menekülő sofőr megfordult, és a forgalommal szemben indult vissza. Mi is megfordultunk, tovább követtük. A következő pihenőnél megállt, kiugrott a kocsiból és elfutott. A két utasa viszont ott maradt.

Ekkor derült ki a történet abszurditása.

– Ők voltak azok, akiket két-három órával korábban Komárom belvárosában igazoltattunk – folytatja. – Jogosítványuk nem volt, elvettük az indítókulcsot, és akkor derült ki: ez a körözött férfi jött értük. A sofőrt később Szlovákiában fogták el. Ezt az estét a mai napig emlegetjük.

Máskor egy látszólag egyszerű intézkedésből lett nagy elfogás.

– Szabálytalan várakozás miatt intézkedtem egy német rendszámú autó sofőrjével szemben Komárom belvárosában. Egy forgalmas utcában, buszmegállóban parkolt. Közben információ érkezett a rádión. Akkor derült ki, hogy a férfit körözik, korábban fegyveres rablást követett el egy takarékszövetkezetnél. Szerencsére együttműködő volt. Azonnal jelentettem, erősítés érkezett, és előállítottuk a kapitányságra. Később jutalmat is kaptam az elfogásért.

Ma körzeti megbízottként dolgozik. Áprilisban tért vissza a szolgálatba szülési szabadság után. Ismeri a környéket, az embereket, és tudatosan építi a kapcsolatokat: iskolával, óvodával, munkásszállóval, polgárőrséggel. Telefonszáma ismert, a közösségi médiában is figyel. Volt olyan eset, hogy egy kerítésen kiemelt csomagról érkezett jelzés, ő pedig azonnal felvette a kapcsolatot a kollégákkal és a bejelentővel. A tettest még aznap elfogták.

– Ha nem szeretném a munkát, 4-kor kikapcsolnám a telefont. De én nem ilyen vagyok. Ha a területemen történik valami, reagálok. Függetlenül attól, hogy munkaidő van-e – mondja.

A szolgálat után azonban egészen más világ következik. Fonallal, horgolótűvel. Amigurumi figurák születnek – állatok, mesehősök, egyedi darabok. Tizenegy éve horgol, négy éve vállalkozó. Nem futószalagon készíti. Egy 25 centis figura akár nyolc óra munkával is járhat. Luxustermék, ahogy ő fogalmaz, nem órabérben mérhető. De nem is ezért csinálja.

– Pihentet, ellazít. Nem gondolkozom közben – mondja.

És ami legalább ilyen fontos: az öröm, amit kivált. Gyerekek és felnőttek egyaránt keresik. Volt, hogy egy háromgyerekes családapának kért egy Süsüt a felesége karácsonyra. Máskor a Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság Egészségügyi és Pszichológiai Csoportja számára készített egy Dr. Bubót, amely ma is ott áll egy vitrinben. Vásárokra jár, Tatátóltól Győr környékéig, amikor a munka és a család engedi. Vannak figurák, amelyeket nem ad el. Egy nyuszit, amit saját maga tervezett, és egy reklámból ismert hódot. Ezek emlékek. És miközben rendőrként biztonságot nyújt, alkotóként örömet. Néha egészen nehéz helyzetekben is. Kétszer készített figurát olyan gyerekeknek, akik elveszítették az egyik szülőjüket. Az egyiknek fekete skorpiót – kérésre, ellenszolgáltatás nélkül. A másik esetben két kisgyerek kapott figurát, akik az édesanyjukat gyászolták, az édesapjuk pedig azt mondta nekik: az anyukájuk küldi.

– Ezek engem is mindig nagyon megérintenek – vallja be.

A standján gyakran lóg egy közel egyméteres, hosszú fülű nyuszi. Nem eladó. Kabala. Jelkép. Ahogy ő maga is az a környéken: jelen van észrevétlenül, de biztos pontként.

Talán ez köti össze leginkább a két világot: a rendőrt és a horgoló alkotót. A figyelem az emberekre. Az, hogy észreveszi, ha valami nem stimmel. Ott van, amikor szükség lehet rá. Legyen szó egy körözött autóról, egy bolti lopásról vagy egy gyerekről, akinek egy apró, puha figura kapaszkodót jelent egy nehéz pillanatban.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ