2010-ben egy lehetőséggel kezdődött minden.

–Teljesen véletlen volt. Meghirdettek egy állást a bátaszéki autópálya-alosztályra, én pedig jelentkeztem. Nem volt korábban a terveim között, hogy a rendőrségnél dolgozom majd, de felvettek, és ott indult a pályafutásom – kezdi. – Az alosztálynál én voltam az egyetlen ügykezelő, így minden iratkezelési feladat hozzám tartozott. Bár diplomás szociális munkás végzettségem van, és az akkori munkakör betöltéséhez nem volt szükség felsőfokú végzettségre, később a Szekszárdi Rendőrkapitányság segédhivatalában bűnjelkezelőként helyezkedtem el, 2023 decembere óta ott dolgozom. Felveszem, dokumentálom a bűnjeleket, elektronikus úton továbbítom az ügyészségnek vagy a szakértőknek, nyilvántartásba veszem és követem a mozgásukat. Nagyon oda kell figyelni, itt nem lehet téveszteni, mert pénzről, kábítószerekről, fegyverekről is szó van. A feladat felelősségteljes és gyakran megrázó is. Sokféle dologgal találkoztam már. Ugyanígy droggal sem foglalkoztam korábban, itt viszont zsákszámra hozzák az indiai kendert, ezen ma is meg tudok lepődni. De pont ez a változatosság motivál. Amikor reggel bejövök dolgozni, sosem tudom, mi vár. Mindig más, mindig történik valami. Ez benne az izgalmas.

A precizitást igénylő munka mellett egy egészen más világban találja meg a kikapcsolódást. A kézimunka iránti szeretete egészen gyermekkoráig nyúlik vissza.

– Mindkét nagymamám kézimunkázott, én ebbe nőttem bele – meséli. – Megtanultam kötni, horgolni, hímezni, segítettem nekik. Természetes volt számomra, hogy egy nő kézimunkázik. Később, amikor gyermekeim a Alsónyéki Hagyományőrző Egyesületben kezdtek táncolni, új lendületet kapott ez a fajta érdeklődés. Ott találkoztam először igazán a népviselettel, a gyöngy nyakláncokkal, a szoknyákkal, kötényekkel. Elkezdtem készíteni ilyeneket a gyerekeimnek, alsószoknyát varrtam, és más szülőkkel együtt olyan idősebb, tapasztalt asszonyokat hívtunk meg, akiktől megtanulhattuk a sárközi hagyományokat. Szenvedélyemmé vált a gyöngyfűzés, beleszerettem. Először a gyerekeimnek készítettem, aztán már magamnak és másoknak is.

Később a hímzés felé fordult, amikor Szekszárdon elindult egy, a Hagyományok Háza által szervezett szakkör.

– Úgy gondoltuk, ezt is kipróbáljuk, mert a sárközi hímzés kevéssé ismert. A matyót, a kalocsait mindenki ismeri, de erre sokan rácsodálkoznak – teszi hozzá.

A tanfolyamot Budapesten zárták vizsgával, amelyen népihímző-oktatói végzettséget szerzett. Azóta sikerek kísérik az útját. A mezőkövesdi Kisjankó Bori Hímzőpályázaton harmadik helyezést ért el, majd egy békéscsabai textiles konferencián második lett. Ezek hatalmas élmények voltak számára, és lendületet adtak a folytatáshoz. Alkotásai ma már kiállításokon is szerepelnek, legutóbb egy szekszárdi régiós népművészeti tárlaton.

– A sárközi hímzés egy nonfiguratív stílus, nem konkrét virágok jelennek meg, inkább absztraktabb formák, és az öltéstechnika is más – magyarázza. – Apró öltésekkel dolgozunk, mint a téglák, úgy épülnek egymásra. Nagyon szeretem a bonyolult mintákat, a pályázatra is ilyet készítettem. Azért is fontos, mert már alig látni ilyeneket, inkább csak múzeumokban vagy képeken.

Számára azonban a hagyomány nem vitrinbe való.

– Nem szeretek a szekrénynek dolgozni. Nem terítőket vagy párnákat készítek, hanem használható, hordható darabokat. Ha meglátok egy motívumot, rögtön látom magam előtt egy táskán vagy egy ruha zsebén. Megpróbálok maradandót alkotni.

Barátoknak, családtagoknak készíti, vagy pályázatokra viszi őket. Különösen büszke egy övre, amely jelenleg is kiállításon látható.

– Nagyon mutatós lett, imádtam készíteni, most is ez a kedvencem – mondja. – A gyöngyből készült ékszereimet a hétköznapokban is viselem. Sokan megkérdezik, honnan van, és meglepődnek, amikor megtudják, hogy én csináltam. Nemegyszer készítettem már munkatársaknak vagy tánccsoportoknak is. Egy-egy darab akár egy hónapot is igénybe vesz, de számomra ez nem teher. Teljesen kikapcsol, bele tudok feledkezni. Úgy látom, a hagyományos kézművességnek ma is helye van. Egyre több a lehetőség arra, hogy a hagyományos dolgokat a modern világgal ötvözzük, akár az öltözködésben, akár a lakberendezésben.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG