Első modulként a résztvevők a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ légzőkészülék-gyakorló pályáján jelentek meg: tűzesetből kellett menteni sűrített levegős palackkal. Az elméleti oktatást és a légzőkészülékek, légzőálarcok nyomástesztjét követően a résztvevők megfelelő védőfelszereléssel ellátva párosával mehettek végig a sötét, zajhatásokkal és stroboszkopikus elemekkel ellátott pályán. Az állomány itt találkozott először a tűzoltók által jól ismert pszichés és fizikai terhelés kombinációval, amelyet a bezártság, a sötétség és a megnehezedett levegővétel okoz.

A katasztrófavédelem oktató szakemberei, Szirmai István és Leitner Béla tű. őrnagyok kívülről, hőkamerán keresztül figyelték és segítették a kijutást a labirintusszerű pályáról. A gyakorlat során kiderült, hogy a résztvevők mennyire tudják kizárni a zavaró körülményeket, mint a zaj és a villogó fények, a beakadó palackok és a zsákutcák, illetve mennyire tudnak pánikközeli állapotban odafigyelni arra, hogy mit és hogyan jelez elöl haladó társuk, akit tulajdonképpen sem látni, sem hallani nem lehetett jól a zavaró körülmények miatt. Az előre megbeszélt jelzéseken kívül a sötétben fluoreszkáló tűzoltósisak segített legtöbbet a kijutásban.

A képzés tapasztalatai segítséget nyújtanak mind a részt vevő állomány, mind az irányító kiképzők számára a jelöltek kompetenciáinak felmérésére, illetve a fejlődési irányok meghatározására.

Az ilyen jellegű megterheléssel járó gyakorlatok után az oktatók mindig alaposan kikérdezik a résztvevőket, hogy milyen érzelmeket vettek észre magukban a feladat elvégzése során. A gyakorlópályán szándékosan felerősített hanghatások, bezártság és sötét ellenére a legnehezebbnek mégis a légzőálarcban történő szolgálatvégzést nevezték meg.

Pap János r. zászlós, a tanfolyam egyik vezető instruktora hozzátette, a személyvédő szakemberek számára különösen fontos, hogy minden ilyen gyakorlat lezárásaként megnevezzék a pozitívumokat is a résztvevők további fejlődése érdekében.

A végrehajtás kiértékelése során kiderült, hogy az oktatók gyakran hallanak éles önbírálatot és a saját teljesítményt lekicsinylő szavakat. Leitner Béla tű. őrnagy kiemelte azonban, hogy ennek igyekeznek elejét venni, ugyanis pánikhelyzetben senki nem látja reálisan a saját teljesítményét, a cél pedig mindig az, hogy a sikeres mentéseket követően mindenki élve kijusson a lángok közül.

A csapat összetartásáról és tapasztalatairól Szarka Zsombor r. őrmester mesélt:

– Nagyon tetszett a pálya. Meglepődtem a bonyolultságán, amikor utólag világosban megnézhettük. Csapatépítésnek viszont tökéletes volt, mindenki élvezte a feladatot. Senki nem érte el a pánik kritikus pontját.

CSÓKÁSI ANNAMÁRIA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ