– Jámbor Bernadett és Gálosi Kristóf Marcell tanuló őrmesterekkel haladtunk járőrútvonalunkon, amikor megláttuk az állatot, ahogy a veszélyre fittyet hányva hol berohan az autók közé, hol felszalad a járdára. Az első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy mindenki számára biztonságossá tegyük a környezetet, így leállítottuk a forgalmat, és elkezdtük becserkészni az izgatott kutyát, ám ahogy közeledtem felé, megugrott és elfutott – elevenítette fel Suba Ádám a meglepő találkozást. – Szerencsére az autósok és a járókelők is segítettek, az ő jelzéseik alapján követtem az állat mozgását és útvonalát. Pár utcával odébb találtam az ijedt állatra, szerencsére már fogták a nyakörvét, így nem is ellenkezett, amikor betettük a járőrautóba.

A vizslát a II. kerületi kapitányságra „állították elő”.

– Mivel vallomása nem volt értékelhető, így más módon kezdtünk adatgyűjtésbe – folytatja mosolyogva az őrmester. – Szerencsére találtunk benne csipet, amit a kapitányságon le is tudtunk olvasni, valamint a közösségi médiában is ráleltünk a kétségbeesett gazdik segélykérő posztjára: leírták, hogy Cserfes már két napja szökésben van otthonról. Míg mi nyomoztunk, a kollégák vették gondjukba a szomjas ebet, kapott vizet, és szabadon bejárhatta az emeletet is. Amikor biztossá vált, hogy hová tartozik, útnak indultunk és hazaszállítottuk a kalandvágyó vizslát. A családegyesítés hatalmas örömmel járt, mi is nehezen váltunk el új barátunktól.

Suba Ádám a rendőri munka mellett mentőautón is szolgál gépészként, azaz ő vezet.

– Rendőrként nagyon vonzott a kalandos életpálya és a segíteni akarás – vallott motivációiról, és nem is csalódott, megtalálta a számítását. – Az utcán mindig történik valami érdekes, élvezem a napi kihívásokat, Cserfes felbukkanása pedig igazi színfoltja volt a szolgálatnak. Szeretem az állatokat, gyerekkoromban is volt kutyám, a családban most is van, úgyhogy a lelkesen kiosztott kutyapuszik egyáltalán nem zavartak, az elhullott szőrét pedig a tanulókkal közösen, villámgyorsan kitakarítottuk a járőrkocsiból.

Kicsit furcsán érezte magát, amikor a kutyás kaland utáni szolgálatban egy egerészölyvet gyűjtöttek be az I. kerületben, ismerte el nevetve.

– A zavart madár nekirepült egy járókelőnek, leverte a táskáját, majd a házak falának csapódott, és a földön kötött ki. A járókelők segítségével, közös erővel befogtuk a jókora madarat, egy dobozba tettük, és átadtuk a madármentőknek. Amikor jelentettem az intézkedést, a parancsnokom meg is jegyezte, hogy most már ideje lenne emberekkel is foglalkoznom, és azóta a kollégák is sokat ugratnak, de nem bánom, együtt nevetünk. Szerintem ezek az esetek is hasznos tapasztalatot adnak, hiszen rendőrként már felkészültebb vagyok, ha kóbor állatokkal találkozom, amire láthatóan minden esély megvan.

KISS DÁVID

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN