– Igazi megtiszteltetést jelentett, hogy engem javasoltak a versenyre Dantéval, hiszen ez volt az első alkalom, hogy magyarok is részt vehetek a megmérettetésen – kezdte Bálint Péter, aki 1998 óta szolgál az országhatáron, így évtizedes tapasztalatot szerzett mind a határrendészet, mint pedig a kutyavezetés területén. – Előre megkaptuk a feladatok listáját, elég rövid időnk volt felkészülni, de kihoztuk belőle a legtöbbet. A dunakeszi oktatók és a helyi kollégák is mindenben támogattak, amit itt is köszönök nekik! Velem együtt egy kábítószer-kereső kutyás kolléga indult el a lengyel–cseh határon található Lubanba, ahol egy határőrlaktanyában rendezték meg a versenyt. Összesen 15 robbanóanyag- és 14 kábítószer-kereső eb állt rajthoz.

– Dante most ötéves, már eléggé tapasztalt ahhoz, hogy versenyezzen, de még épp elég fiatal, hogy bírja a tempót. Érdekes volt látni, hogy a lengyel, cseh, szlovák, ukrán, lett kollégákból álló mezőnyben hogyan teljesítünk, bár igazából magunkra koncentráltam. A bírók szigorú, de igazságos rendszerben dolgoztak, a munkanyelv az angol volt – összegezte a tapasztalatokat a törzszászlós. – A robbanóanyag-keresési feladatok mellett pontozták az engedelmességi, ügyességi képességeket is, szoros volt a küzdelem, volt, hogy csak egy-két pont döntött.

Bálint Péternek izgalmasan indult a kutyás élet, mert fiatal korától kezdve félt a kutyáktól, ha szembejött egy, még a túloldalra is átment, hogy ne történjen baj.

– Aztán amikor határőrnek álltam, együtt dolgoztam kutyás kollégákkal, akiken láttam, milyen különleges a kapcsolatuk az állataikkal, és lehetőséget kaptam arra, hogy elvégezzem a rendőrség kutyavezető-képzését Dunakeszin – ismerte be nevetve, hogy az eltelt időben már túllépett félelmén. – Itt éreztem rá a dologra, de a kutyáim tanították meg azt is, milyen érzés feltétlenül bízni a megérzéseikben, egy csapatként dolgozni és együtt átélni a siker örömét.

A lengyel házigazdák igazán jó vendéglátóknak bizonyultak.

– Megmutatták a kisvárost, ahol a verseny zajlott, és igyekeztek számos külső helyszínt biztosítani, hogy változatossá tegyék az állomásokat. Volt, hogy iskolában kutattunk, gépjárműveket vizsgáltunk át, vagy épp engedelmességi feladatokat hajtottunk végre, de számomra az egyik legemlékezetesebb feladat egy váratlan helyzet megoldása volt. Épp szünetet tartottunk, amikor a bírók és az instruktorok sürgetni kezdtek minket, hogy gyorsan menjünk be az egyik nagy hangárba, mert ott új feladat vár. Amikor beléptünk, az iskola parancsnoka fogadott minket, aki úgy döntött, egy megvendégeli az ebeket. Mindegyik kutya kapott tőle fogtisztító jutalomfalatot, velünk pedig kezet fogott és gratulált az eddigi teljesítményhez. Ez a kis figyelmesség még jobban esett, mint az a bankett, amit utána nekünk rendeztek a szervezők.

– Bár a magyar kutyások, szerénytelenség nélkül állíthatom, a világ élvonalába tartoznak, sokat tanulhattunk a lengyel kollégáktól is. A modern laktanyában létrehozott kutyakiképző központ stábja nagyon felkészült szakemberekből áll a profi állatorvosi teamtől a szagmintákat kezelő raktár vezetőjéig. Ez a kiterjedt háttér nagyban megkönnyíti a négylábúak kiválasztását és képzését is. Beszélhettünk a lengyel kollégákkal a helyi kutyakiválasztás rendszeréről, ami merevebb, mint a magyar, hiszen ők csak törzskönyvezett, fajtatiszta blökiket vesznek állományba – sorolja a tanulságokat Bálint Péter. – Igazi öröm volt ilyen közegben dolgozva eredményt felmutatni, nagyon büszke voltam, amikor bronzérmet kaptunk a verseny végén. A jövőre nézve azt gondolom, lehetőséget kell adni más kollégáknak is arra, hogy megtapasztalják, milyen ez a verseny, de ha újra rám esik a választás, büszkén fogom képviselni a magyar rendőrséget.

KISS DÁVID

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN