– Mikor lett rendőr?

– 2005-ben, azaz idén februártól húsz éve vagyok hivatásos, ennek a nagy részét itt, a XVI. kerületi kapitányságon töltöttem. Jelenleg a járőrszolgálati alosztály szolgálatirányító parancsnokaként szolgálok. Emellett 2007 óta mentő-gépkocsivezető vagyok, így párhuzamosan két területen is szolgálom a közösséget.

– Hogyan kerül egy magyar rendőrhöz kanadai szolgálati autó?

– Hosszú a történet, ez ugyanis igazából egy amerikai járőrkocsi kanadai színekben. Az autóm eredetileg a New Jersey államban található, hatezer lelkes Watchung településen teljesített szolgálatot. Ez egy viszonylag nyugodt környék, így nem is volt benne olyan sok mérföld, amikor hozzám került. Ami érdekesebbé teszi a történetet, az az, hogy két másik társával együtt egy forgatás keretében került Magyarországra, az amerikai Emerald City című filmsorozatban kapott szerepet. A háromból két rendőrkocsit a filmbéli tornádóban összetörtek, illetve felrobbantottak, így ez az egy maradt meg, amire Rozsár György barátomon keresztül, akinek igen komoly amerikaiautó-gyűjteménye van, gyorsan le is csaphattam. Miután megvettem a kocsit, amihez a fényhidat is Gyuri biztosította, három évembe került, hogy minden dokumentációt elintézzek és forgalomba állhasson Magyarországon. De nagyon megérte, régi vágyam volt egy ilyen járőrautó.

– Honnét jött a szerelem?

– Mint sokan a korosztályomból, én is krimisorozatokon nőttem fel. Nagy kedvencem volt TJ Hooker vagy Magnum és a társaik, amelyekben a jellegzetes festésű amerikai rendőrautók legalább olyan sokszor felbukkantak, mint a kemény zsarukat eljátszó színészek. Innen indult a szerelem, ami évekig csak érdeklődés volt, aztán eljött a lehetőség, és úgy döntöttem, megveszem ezt a kocsit. Nagy szerencsém volt vele, mert szinte teljes felszereltséggel érkezett, ami 600 kilogramm pluszsúlyt jelent a gyári Chargerhez képest. Itt van a push bumper, azaz az autó elejére szerelt tolórács, megvan a sziréna, a megkülönböztető fényjelzések, a keresőlámpa, a szolgálati laptoptartó, a páncélozott ajtók, a hátsó ajtó kinyitására szolgáló speciális mechanizmus, még a sorétes puska fegyverállványa is. Ez remek alap volt ahhoz, hogy restauráljam a rendőrautó eredeti állapotát.

– Miért éppen Toronto színeiben pompázik a jármű?

– Azt tudni kell, hogy amikor egy szolgálati kocsi Amerikában nyugdíjba megy és kikerül a civil piacra, gyakran olyan alaposan festik át a rendőri jellegtől eltérő színekre, hogy véletlenül se lehessen anélkül visszaalakítani, hogy az egész autót szét ne szedjék és elemenként újra ne fessék. Ám amikor a forgatásra érkezett, már új fényezést kapott. Az USA-ban sokfelé látható fekete-fehér helyett ezüstszürke-fehér színben találkoztunk először. Ezt a fényezést annyira profin csinálták meg a filmesek, akik ipari minőségű autófényezőkkel dolgoztattak, hogy nem volt szívem és főleg kapacitásom arra, hogy fekete-fehérre vagy más színre festessem át. Így utánanéztem, hogy ezzel a színárnyalattal hol használják ezt az autót, és így találtam rá a torontói rendőrség Charger-flottájára, ahol ugyanez az alapszín. A matricákat készen vettem vagy fotók alapján én terveztettem, de én is raktam fel, mivel az eredeti szakmám dekoratőr. Több elemet, például a megfelelő fényhidat vagy épp a teljes hátsó üléssort, nekem kellett beszerezni, ebben hazai amerikaiautó-gyűjtők voltak a segítségemre. A hátsó ülések hiánya először zavarba ejtett, majd megtudtam, az autóm eredetileg kutyás rendőrautó volt, hátul így nem ülések, hanem kennel kapott helyet, amit a rendőr akár távirányítással is kinyithatott.

– Mit szólnak az emberek, ha meglátják a kocsit?

– A legtöbben nagyon élvezik, fotózzák, az utakon is sokszor villognak, dudálnak rám, integetnek. A gyerekeket különösen elvarázsolja a kocsi, de a kollégák is kíváncsiak rá. Ez egy elég feltűnő jármű, és volt rá példa, hogy mire kijöttem a nagybevásárlásból, már egész kis tömeg állta körül a parkolóban. Mindenki találgatta, mi történt, ami miatt a kanadai rendőrség is kivonult az áruházhoz. Ez az érdeklődés néha kalandos helyzeteket teremt, ezért, ha időre megyek valahová, mindig úgy tervezem meg az útvonalat, hogy fél óra ráhagyásom legyen, mert tudom, biztosan meg kell majd állni fényképezkedni valahol. Egy egyszerű tankolásból is lett már háromnegyed órás előadás.

– Adódott már olyan helyzet, hogy kanadai rendőrautóból kiszállva kellett intézkedni?

– Sajnos igen, közlekedési balesetnél álltam meg segíteni. Mivel mentőtiszt vagyok, én nyújtottam elsősegélyt, de jól jött a kocsim megkülönböztető jelzése is, ami felhívta a figyelmet arra, hogy baleset történt. Az eseményben érintettek nagyon elcsodálkoztak, amikor egy kanadai rendőrautó sietett a segítségükre, benne egy magyar rendőrrel, aki ráadásul mentőzik is.

– Az autóhoz egyenruha is dukál, hogyan sikerült beszerezni?

– A kocsimhoz passzoló, eredeti kanadai rendőregyenruha nagy részét egy filmes jelmezkölcsönzőben találtam meg, de sokat segített a források felkutatásában a Kanadában élő és dolgozó magyar származású rendőr, Zanati Balázs is, akivel azóta is jó barátságban vagyunk. Először nagyon meglepte, hogy van egy magyar zsaru, aki torontói rendőrautóval jár munkába, és még passzoló egyenruhája is van hozzá.

***

Hogy mit szól ehhez Zanati Balázs? Erről őt kérdeztük.

– Nagyon örülök neki és nekem megtisztelő, hogy Magyarországon is járja az utakat egy teljesen valósághű torontói rendőrautó. Antallal az interneten vettük fel a kapcsolatot, szívesen mondtam el neki, amit én tapasztalatból tudok. Amikor Magyarországra jöttem, a repülőtérről is ezzel az autóval vitt minket haza a feleségemmel, ami óriási élmény volt. Megdobbant a szívem, amikor a terminálból kilépve egy otthoni járőrkocsi fogadott.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA