Angéla kollégái április 30-án, nyugdíjba vonulása alkalmával, meglepetésünnepséget szerveztek.

– Aznap volt a koszorúzás az édesapám emlékére – mondja Angéla. – A főnököm szólt, hogy vegyem fel a társasági egyenruhámat, és előtte lehet, hogy kijönnek értem. Így is volt. Szolgálati autóval vittek be a kapitányságra. Ott pedig a közlekedési osztály munkatársai sorfalat állva köszöntöttek. Még a fiam sem tudott erről. Nagyon megható volt az ünnepség!

A család számára nem idegen a szolgálat: Angéla édesapja is rendőr volt. Kothencz József alhadnagy körzeti megbízottként szolgált Bócsán, a Kiskőrösi Rendőrkapitányságon, amikor 1976-ban, szolgálatteljesítés közben meghalt, amikor fegyveres fiatalokat próbált megfékezni. Angéla akkor még csak 9 éves volt. Testvére később apjuk nyomdokaiba lépett, és a Készenléti Rendőrség elődjéhez szerelt fel. Húga is követte, és 1985-ben, mikor még nőként ritkaságnak számított a rendőri pályát választani, ő is belevágott.

– Amikor a bátyám rendőr lett, nekem is nagyon megtetszett. Sokat mesélt a munkájáról, én pedig csodálattal hallgattam – folytatja Angéla. – Járőrként szereltem fel Kiskőrösre 1985-ben, ugyanoda, ahol egykor apám is szolgált. Néhány kollégám még ismerte őt, sokat meséltek róla. Szerették. A közlekedésrendészet közel állt hozzám, így nem is volt kérdés, hogy ott szeretnék dolgozni. 1988-ban elvégeztem a zászlósképző iskolát, majd ezt követően, 1994-ben lettem balesetvizsgáló. Akkoriban még sokkal kevesebb volt az autó, mint most, ritkábban történt baleset.

A rendőrség mindig is beleszövődött a család mindennapjaiba. Fia, István gyakran látogatta meg édesanyját munka közben, csak hogy beköszönjön.

– Gyerekként iskola után sokszor beugrottam hozzá – meséli. – Ismertem a kollégákat, jó viszonyt ápoltam velük. Nem is volt kérdés számomra sem, hogy én is rendőr szeretnék lenni, majd a közlekedési osztályra kerülni, ahogy az anyukám.

– Egyik nap iskola után bejött, és közölte velem: rendőr lesz. Először csak mosolyogtam, de később már tudtam, komolyan gondolja – emlékszik vissza Angéla.

István tartotta magát az elhatározásához. A Szegedi Rendészeti Szakközépiskolában végzett, majd 2011-ben szerelt fel a Készenléti Rendőrséghez.

– Nem sokkal később a Kiskőrösi Rendőrkapitányságra kerültem, ahol egy évig voltam járőr, majd 2013-ban, mikor megüresedett a balesethelyszínelői pozíció, egy pillanatig sem haboztam – teszi hozzá István. – Gyakran dolgoztunk együtt anyukámmal, aki vizsgáló volt. Nemegyszer mentünk ki ugyanarra a helyszínre. Ő vizsgálóként teljesen másképp látta az esetet, mint én helyszínelőként. Kiegészítettük egymást. Amikor az első halálos balesetnél kellett helyszínelnem, egyből őt hívtam. Nemrég tudtam meg, hogy én veszem át édesanyám helyét. Nagyon örülök neki, de nehéz lesz az ő nyomdokaiba lépni, mert kiemelkedő munkát végzett. De törekszem rá. Sokszor jön be nekem segíteni.

– Furcsa érzés. Gyerekként még az ölemben tartottam annál az asztalnál, most meg ő ül oda nap mint nap. De nagyon büszke vagyok rá – teszi hozzá Angéla.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN