Barátságuk egy balatoni üdülőben kezdődött. Mindkettőjük édesapja bányászként dolgozott, és mindkét család rendszeresen járt a Balatongyörökön található bányászüdülőbe, ahol a gyerekek gyakran játszottak együtt. Egy csigalépcső rémlik fel nekik és egy gumilabda, amit ezen a bizonyos csigalépcsőn engedtek lepattogni egyszer, kétszer, tízszer, hússzor. Valamiért nagyon megfogta őket a fura kép: ahogy a lépcső terelgeti a gumilabdát, az pedig pattogva menekül – lefelé. De mi ebben a különös? – kérdezheti joggal bárki. Nos, annyi biztosan, hogy néhány évtizede a gyerekek még nem a kütyük álomvilágában merültek el, viszont bármilyen egyszerű dologgal tudtak játszani. Gumimatracon ugráltak a Balatonban, csocsóztak, pingpongoztak, kártyáztak, vagy éppen egy gumilabda fura utazását csodálták. Mózes Máté és Kalamár Szabolcs eleinte csak a balatoni üdülőben pajtáskodott, aztán összebarátkoztak. Kamaszként már együtt mentek az Oroszlányban divatos garázsbulikba.

Mózes Máté – mert izgalmasnak találta a hivatást – rendőr akart lenni, Kalamár Szabolcs vendéglátózni szeretett volna.

Így tehát előbb Mózes Máté szerelt fel a rendőrség állományába, és amikor a kollégáival járt focizni, hívta Szabolcsot is. A barátság még szorosabb lett, miközben Szabolcs szakmája, a vendéglátás meg egyre bizonytalanabb. Pihenésre kevés idő maradt, beteg sem lehetett, mert akkor nem volt pénz, szóval elkezdett körbenézegetni, és egyre rokonszenvesebb volt számára a rendőrség. Így aztán barátját követve ő is csatlakozott az egyenruhásokhoz. Kalamár Szabolcs először a Készenléti Rendőrség állományába került, majd rövid győri kitérő után Oroszlányba, és egy idő után így már együtt jártak szolgálatba. Sok közös sikerre emlékezhetnek. Körözött férfit fogtak el éjjel, aki évek óta bujkált a hatóságok elől, mert nem kezdte meg többéves szabadságvesztése letöltését, Szabolcsék órákig, egészen az elfogásáig figyelték az ingatlant, ahol rejtőzködött. De elkaptak garázsfeltörőt, kábítószer-kereskedőt, néhány óra alatt egy rablót és még számos kisebb-nagyobb bűnelkövetőt is.

Most mindketten szolgálatparancsnokok, szeretik a munkájukat, adott esetben, az intézkedések közben sokat segít a barátság, hiszen egy-egy szemvillanásból értik, mit szeretne a másik, mi lesz a következő lépés. Szolgálaton kívül is együtt vállalnak munkát: nyáron például úszómesterként strandokon. Természetesen megünneplik egymás születésnapját, ma már csak vacsorákkal, korábban élményajándékokkal: például lövészettel, élményvezetéssel. Máté meséli: Szabolcs még kislánya születésénél is jelen volt, együtt várakoztak a szülőszoba előtt. Gyakran szerveznek közös, családi programokat. Nemrég ugyancsak családostul jelen lévő barátaik, kollégájuk társaságában egy villányi borkóstolón mentettek meg egy vendéget, aki félrenyelt egy falatot. A feszült pillanatban sem kellett gyors taktikai értekezletet tartaniuk. Felpattantak, Máté és a többiek szó nélkül helyet csináltak Szabolcsnak, aki egy Heimlich-műfogással megmentette a fuldokló életét.

Amúgy a vacsora finom volt.

T. Z.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN