Rákóczi Ildikó eredetileg nem rendőrnek készült, mégis az lett, sőt, egy olyan korszakban választotta a hivatást, amikor a nők jelenléte a pályán még korántsem volt magától értetődő. Az 1961-ben született nyugállományú rendőrnő fiatalon vonzódott a „fiúsabb” dolgokhoz. Ahogy meséli, gyerekként inkább fára mászott, árkot ugrott át, lovagolni járt, mintsem a hagyományosan lányos elfoglaltságok érdekeljék. Emellett pedig kipróbálta a sportlövészetet, városi és megyei versenyen dobogós helyezést ért el. Érettségi előtt komolyan fontolgatta, hogy a Rendőrtiszti Főiskolára jelentkezik, ám akkori osztályfőnöke lebeszélte róla.

– Amikor a tanárommal megosztottam, hogy hova szeretnék jelentkezni, azt mondta, férfias pálya, engem más területen tudna elképzeli – idézte fel. – Így kerültem végül a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára, ahol orosz–népművelés szakon szereztem diplomát. Ezután Makón, a művelődési központban helyezkedtem el, ahol 11 éven át népművelőként dolgoztam. Ez az időszak meghatározó volt számomra, gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek szerveztem programokat, színházi előadásokat, klubesteket, diszkókat, tánciskolákat, fúvós zenekari koncerteket.

A makói fiatalok számára ezek az estek közösségi élményt jelentettek, számára pedig azt a felismerést, hogy az emberekkel foglalkozás áll hozzá igazán közel. Ekkor kezdődött a kapcsolata a rendőrséggel is. A rendezvények engedélyeztetéséhez rendszeresen meg kellett jelennie a kapitányságon, a nagyobb eseményeken pedig rendőrök is biztosították a rendet. A folyamatos együttműködés során megismerte az ott dolgozókat – és talán ekkor kezdett ismét körvonalazódni benne az a pálya, amelyről egykor lebeszélték. A kapcsolat később személyes szállal is bővült: húgának férje szintén rendőr lett. 1995-ben, 34 évesen hozta meg a döntést, amely alapjaiban változtatta meg az életét: jelentkezett a rendőrséghez.

– Nem voltam már fiatal pályakezdő, de úgy éreztem, akkor jött el az ideje – mesélte.

Teljesítette az alkalmassági vizsgálatokat, és 1995. augusztus 1-jén a Makói Rendőrkapitányság állományába kezdett. Eleinte az igazgatásrendészeti osztályon dolgozott idegenrendészeti előadóként. Néhány hónappal később már hivatásos állományba került, majd a tiszti átképző után hadnaggyá nevezték ki. Pályája egyik legmeghatározóbb állomása a közlekedésrendészeti osztály volt, ahol először balesetvizsgálóként, később osztályvezető-helyettesként dolgozott.

Itt szembesült a hivatás talán legnehezebb oldalával: a halálos közlekedési balesetek helyszíneivel. Az első nagy trauma 2007 nyarán érte, amikor egy súlyos tömegszerencsétlenséghez riasztották a Maros-híd közelébe. Egy román állampolgárokat szállító emeletes autóbusz és egy személykocsikat szállító járműszerelvény ütközött össze. A balesetben többen a helyszínen életüket vesztették, sokan megsérültek.

– Az év egyik legnehezebb napja volt – emlékezett vissza. – A látvány, a sérültek, a káosz, azt hittem, ezt nem fogom tudni végigcsinálni. Sokáig mély nyomot hagyott bennem.

Nem sokkal később újabb tragédiával kellett szembenéznie: fiatalok szenvedtek halálos közlekedési balesetet, hajnalban egy diszkóból tartottak hazafelé.

– A legnehezebb feladat a sérült emberekkel és a hozzátartozókkal való kommunikáció – mondja. – Szerettük elvesztése okozta érzelmi sokkon túl együttérzésünket kell kifejezni és támogató segítségnyújtást kell adni a körülményeknek megfelelő körültekintéssel és tapintattal.

Később a közlekedési osztály helyettes vezetőjeként dolgozott, ahol különösen fontos volt számára az emberi kapcsolat.

– Nálunk családias légkör uralkodott az osztályon. Élmény volt ott szolgálni. A fiatal kollégákat sosem egyszerű beosztottként kezeltem, hanem partnerként, emberként fordultam feléjük.

A fiatalok között nem parancsoló vezetőként, hanem támogató társként volt jelen. Többen felnéztek rá nemcsak szakmai tudása, hanem embersége miatt is. A kapitányságon töltött évek alatt generációk nőttek fel mellette. Munkáját pénzjutalommal ismerték el, 60. születésnapja alkalmából pedig tárgyjutalomban részesült. Makó Város Önkormányzata 2025-ben Makó Város Emlékérme díjat adományozott neki a Makó Város Biztonságáért kategóriában.

A művelődési központtól a rendőrségig ívelő úton egyetlen dolog végig változatlan maradt: az emberekkel foglalkozás szeretete.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN