A 2026-os Fehova kiállításon ismét látható volt a Rendőrmúzeum vándorkiállítása, melynek középpontjában az orvvadászat témaköre állt. A tárlatból megtudhattuk, ez az ősidők óta jelen lévő bűnelkövetési forma két fő jellemzővel bír: vagy magánbirtokon jogtalanul folytatott, vagy épp engedély nélkül tartott, illegális eszközökkel végzett vadászatot jelenthet, de az is előfordul, hogy a kettő keverékéből áll össze az orvvadászat.

Az orvvadászathoz köthető „rapsic”, vagy másutt „rabsic” szó is az uralkodói hatalmat megtestesítő német nyelvből ered, a „rauben” (rabolni) és „schiessen” (lőni) szavak összevonásából. A rapsicok alatt a királyi, főúri birtokokon jogtalanul vadászó vagy halászó alattvalókat értették.

A múzeum legnagyobb méretű orvvadászfegyveréhez izgalmas történet is tartozik. 1978-ban került rendőrkézre az a ráckevei betörőbanda, amelynek tagjai pár hét leforgása alatt tucatnyi víkendházat, nyaralót törtek fel, az ott talált értékeket pedig alvilági kapcsolataikon keresztül értékesítették. A betörőbanda után forró nyomon kutató rendőrökbe futott bele véletlenül az a duó, amely az éjszaka leple alatt házi készítésű nyílpuskával vadászott fácánra. Az orvvadászoktól elkobzott eszköz egy két méter hosszú bambuszcsőből és egy hozzá csatlakozó, túlnyomásos légtartályból állt, amit a fúvócsőre rögzített elemlámpa tett teljessé. A rendszer 2 atmoszféra nyomással röpítette akár 20-25 méteres távolságba is a házilag barkácsolt nyílvesszőket. A kreatív találmányon meghökkent rendőrök első kérdésére az elfogott orvvadászok azt mondták, csupán indiánosdit játszottak a Duna-parti éjszakában. Vallomásukra azonban rácáfoltak a helyszínen talált, nyíllal átlőtt fácántetemek és az egyikük nyaralójában talált madártollak.

Májkrémes és vagdalthúsos konzervekből eszkábált hangtompítót az az ismeretlen elkövető a Rendőrmúzeumban kiállított .22-es kaliberű, egylövetű kispuskára, amit behajtható válltámasszal, biciklikormány gumiborításából készült markolatvédővel és még távcső felszerelésére alkalmas bakokkal is ellátott. A lőfegyver fő elemét egy éles, valódi fegyvergyárban készült puskacső és elsütőszerkezet alkotja, amit alapesetben faágyazat venne körül, és amit az ismeretlen ezermester a ház körül fellelhető alkatrészekkel igyekezett alkalmassá tenni törvénytelen céljaira.

Több kis méretű, eltérő kaliberben készült házi készítésű pisztoly is sorakozik a tárlóban, akad köztük egylövetű, de még forgótáras kivitelű is. Ezek a pisztolyok a kinézetük alapján ugyanakkora, ha nem nagyobb veszélyt jelentenek a használójukra, mint arra, akire ráfogják azokat. A halálos veszedelem mértékéről tanúskodik az egyik pisztolyt díszítő koponya, amit az előző tulajdonos a monogramjával együtt belevésett a fegyverbe, így megkönnyítve a rendőrök dolgát a későbbi azonosítás során.

A kiállítás legkisebb méretű, mégis igen veszedelmes darabjai azok a tollpisztolyok, amiket akár egy kémregényből is kiemelhetett volna az emberi fantázia, az is lehet, hogy épp onnan erednek. A tollpisztolyok közös jellemzője, hogy első pillantásra hétköznapi tárgynak tűnnek, alapjukat gyakran egy-egy igazi toll fémteste adja. Ebbe szerkesztenek bele a rafináltabbak egy egyszerű elsütőszerkezetet, így egylövető pisztolyt fabrikálva. Arra azonban általában egyikük sem gondol, hogy a tollak fémtestét nem egy lőszer elsütésekor felszabaduló gázok kordában tartására tervezték, így ezek az eszközök éppoly veszélyesek használójukra, mint a házi készítésű pisztolyok.

Az ingyen látogatható Rendőrmúzeum Mosonyi utcai állandó bűnügyi kiállításán összesen 24 darab házilag készített lőfegyvert tekinthetnek meg az érdeklődők.

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, MAGYAR RENDŐR ARCHÍV