– 1992 óta vagyok rendőr, előtte ejtőernyős mélységi felderítőként szolgáltam itt, Egerben. Amikor a zászlóaljunk útnak indult Debrecenbe, döntés elé kerültem, és azért, hogy helyben maradhassak, átszereltem a rendőrséghez – mutatja be életútját a tapasztalt bűnügyi technikus. – Már gyerekkorom óta vonzott a gyűjtés, először bélyegekkel foglalkoztam, majd megfogott a numizmatika, az érmetan, ma is komoly pénz- és érmegyűjteményem van. A rendőri munka aztán magával hozta a különféle rendvédelmi karjelvények iránti érdeklődést, így jöttünk össze páran 1997-ben, amikor elhatároztuk, hogy a magyar rendőrrelikvia-gyűjtést még magasabb szintre emeljük. A Rendőrmúzeum támogatásával elkezdtünk börzéket szervezni, amelyeken gyűjtők találkozhatnak, csereberélhetnek, vehetik-eladhatják a karjelvényeiket, egyéb relikviáikat. Ez olyan sok embert érdekelt, hogy 1999-ben megalapítottuk a Magyar Rendőrrelikvia-gyűjtők Egyesületét, amelynek én lettem az elnöke.

Minden rendőr gyűjt valamit.

– Nem ismertem olyan kollégát, akinél ne lenne legalább egy kis képkeret vagy faliújság a munkája során beszerzett, cserélt vagy kiérdemelt karjelvényekből, de akad, aki szolgálati autók makettjeit vagy épp rendőrségi témájú fotókat, képeslapokat gyűjt – sorolja az elnök a gyűjtési területeket. – Az én „szakterületem” a kar- és sapkajelvények és a viselt jelvények, kitüntetések összegyűjtése és katalogizálása, már több gyűjtői segédletet, katalógust is kiadtam a határőrség vagy épp a tűzoltók, esetleg a hazai bevetési egységek jelvényei kapcsán. A jelenleg több mint ötezer darabot számláló gyűjteményem az 1926-ban rendszeresített, első magyar rendőrségi karjelvényektől egészen a legutóbb rendszeresített darabokig mindegyikből tartalmaz egy-egy darabot, így a gyártási variánsokra koncentrálhatok, esetleg épp a hamisítványokra, amiket én finoman csak „gyűjtői másolatoknak” nevezek.

A gyűjtési és a tudásvágy ötvöződik benne.

– Gyűjtőként a teljes megértésre törekszem, számomra az az igazán érdekes, ha találok valami olyat, amit még a szabályzatban sem láttam – mosolyodik el Ludányi Gyula, miközben nagyító alatt mutat egy száz évnél is idősebb rendőrfotót. – Az ilyen fényképeken, ahol látjuk, hogyan viselték egykor a rendőrök a ruhájukat, mindig találhatunk valami meglepőt, egyedit, mert bár egyenruhákról van szó, azokat mind-mind emberek viselték, akiknek az egyénisége gyakran átütött az uniformison. Ezért is fontos számomra, hogy ha megszerzek egy új darabot, akkor össze tudjam vetni a korabeli viselési szabályzatokkal, lássam, hogyan hordták a valóságban, majd ezt a tudást rögzítsem és idővel közre is adjam, így őrizve meg a viselettörténeti hagyományokat.

Közös a cél, azonban eltérőek a módok.

– A Magyar Rendőrrelikvia-gyűjtők Egyesületében jelenleg úgy 60 gyűjtő dolgozik együtt, tagdíjunk nincs, épp elég komoly kiadás néha egy-egy ritkább darab beszerzése – neveti el magát a főtörzszászlós, aki maga is egy múzeumi tárlatnak beillő irodában ül. – Kiemelt célunk a fiatalítás, tagjaink között akadnak rendészeti iskolás diákok, sőt olyanok is, akiknek semmilyen személyes kötődésük nincs a rendőrséghez, mégis nagyon tetszik nekik a relikviák világa. A legkevesebben talán a veteránautó-gyűjtőink vannak, a járműveket a legnehezebb tárolni és karbantartani, de van, aki sapkákat, más megkülönböztető jelzéseket, esetleg épp egy adott szakterületről származó karjelvényeket gyűjt. Az egyik kedves barátom például a fejébe vette, hogy összeállítja az Egyesült Államokon kívüli legnagyobb indiánrezervátumi rendőrségi karjelvénygyűjteményt, szépen halad vele. Ismerve egymás gyűjtési területeit, örömmel segítünk másoknak, tudjuk, az egyesületen belül kinek mire van szüksége, segítünk a beszerzésben is.

Céljuk egyértelmű: a múlt megőrzése.

– Most épp a magyar rendőrség fejfedőin viselt jelvények történetét bemutató anyagon dolgozunk, épp ma kerül hozzám egy rendszeresített tábornoki tányérsapka – mondja büszkén. – Szerencsére a kollégáim is ismerik a szenvedélyemet, így jártukban-keltükben mindig meglepnek egy-egy új karjelvénnyel, ami akár cserealapként, akár a saját gyűjteményem bővítésére jön jól. A legfontosabb feladatunknak gyűjtőként azt tartom, hogy közösen kutassuk és bemutassuk a rendőrség múltjának kézzel fogható relikviáit, hiszen múlt nélkül nincsen jövő sem.

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ