Fogaskerekek között
Surman Zsolt főtörzszászlós 32 éve bűnügyi technikus Pest megye bűnügyi osztályán. Napjait helyszíneken tölti, ahol a módszeresség és a koncentráció életbevágóan fontos. Esténként viszont egész más terepen mozog: modelleket, malmokat, hajókat, szerkezeteket épít. A két világ távoli, de neki ugyanarról szól: gondolkodásról, türelemről és következetességről.
A hobbija hatéves korában egy darab deszkával, egy szöggel és egy vitorlával kezdődött. Azóta két világban él egyszerre, bűnügyi helyszíneken és a működő modellek között.
– Akkor jöttem rá, hogy ha egy deszkába beleverek egy szöget, és vitorlát teszek rá, az felborul – meséli a főtörzszászlós, a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály bűnügyi technikusa. – És nem az volt a megoldás, hogy mérgelődöm, hanem az, hogy ez így jó, lefelé lesz stabil. Ez volt az első felismerés.
Két évvel később már gőzgépet akart építeni. Sokáig nem sikerült, de nem adta fel. Kísérletezett, próbálkozott, tanult. Amit nem tudott, annak utánajárt, amit elrontott, újrakezdte. A gőzgép végül elkészült, és működött.
– Az átlaggyerek nem esztergál, nem mar – mondja –, ezeket meg kellett tanulni.
Ez a gondolkodásmódja azóta sem változott. Bűnügyi technikusként ma is ezt a szemléletet viszi magával a helyszínekre.
– A rendőri munkában nem a látványos pillanatok a nehezek – mondja. – A filmekből ismert, pár perces helyszíneléseknek kevés közük van a valósághoz. Egy komoly ügyben órákon, akár húsz órán át kell ugyanazzal a figyelemmel dolgozni. Fotózni, mérni, rögzíteni, dokumentálni. Újra és újra. Akkor is, amikor már fáradt az ember. Bűnügyi technikusként nem az a teljesítmény, hogy megtaláljuk a kést – az szinte minden helyszínen meglesz. A munka lényege a darálós pontosság: hogy minden bűnjel, minden nyom szó szerint egyezzen a jegyzőkönyvvel, a címkével, a fotóval. Ha egy kábítószeres helyszínen ezer fecskendő van, akkor ezer fecskendőt kell dokumentálni. Egyenként. És ugyanazt a fegyelmet kell hozni a huszadik órában is, mint az elsőben. A helyszínen jó eséllyel egy-két, legfeljebb három olyan elem van, ami megoldja az ügyet – magyarázza. – Csak éppen senki nem mondja meg előre, melyik az. Ezért nem lehet ugrani, nem lehet rövidíteni. Ha egy elemet kihagyunk, borul az egész rendszer.
Ez a szemlélet tartotta több mint három évtizeden át a pályán. A hivatás számára családi örökség. Szinte mindenki rendőr vagy tűzoltó volt körülötte, így nem volt kérdés, merre indul. 1993-ban szerelt fel, másfél évvel később már bűnügyi technikusként dolgozott Monoron. Azóta volt nyomozó, csoportvezető különböző szakmai beosztásokban – de a technika biztos pont maradt.
Élete másik oldala a modellezés. Nem kirakathobbi: nála minden használható. Nem maketteket készít, hanem valódi szerkezeteket kicsiben. Malmokat, hajókat, egyszerűbb, gyerekeknek szánt eszközöket és összetettebb modelleket is. Ezeket gyakran viszi közterületre, rendezvényekre, nyílt napokra. Nem eladásra dolgozik, inkább bemutatásra, tanításra. A modellezésben is ugyanaz a gondolkodás vezeti, mint a helyszíneken.
– Van egy alapötlet, aztán jön a tervezés, a próbálkozás, a hibák kizárása. Ez nem különbözik attól, amit a munkában csinálok – magyarázza. – Ott sem az a siker, ha elsőre megvan a megoldás, hanem hogy módszeresen kizárom a rossz elképzeléseket. A cél mindig a műszaki tartalom.
Egy modell mögött gyakran több ezer rajz, számítás és próbálkozás áll. Van, hogy éveken át gyűjti az alkatrészeket, máskor több példány készül, mire megszületik az a változat, amely valóban működőképes. Szinte minden technológiát használ: fa- és fémmegmunkálást, esztergát, marót, lézervágást, 3D-nyomtatást. Amit nem tanult iskolában, azt megtanulta magától. A végeredménynél fontos számára az arány, a forma, az esztétika is. Hisz abban, hogy ami szép, az nagy eséllyel jó is. Évekig vezetett modellező szakkört, gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozott. Ma már kevesebbet tanít, mert úgy látja, sokaknál hiányoznak a manuális alapkészségek. Ennek ellenére vannak tanítványai, akikből kiváló szakemberek lettek, és ezt tartja az egyik legnagyobb eredménynek.
– Sok gyereknél hiányoznak az alapok – teszi hozzá. – Ma már többen úgy fognak meg egy csavarhúzót, hogy látszik: soha nem volt a kezükben. Persze ettől függetlenül vannak sikertörténetek, tanítványaim közül került ki kiváló asztalos és műszaki szakember is.
Legyen szó egy emberölés helyszínéről vagy egy hajómalom modelljéről, számára ugyanaz az alapelv érvényes, mindent pontosan végig kell csinálni elejétől a végéig. Mert ha egy fogaskerék hiányzik, a rendszer összeomlik. A műhelyben és a helyszínen is.
RÁDI MÓNIKA
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN