Valósággal árad belőle a kiegyensúlyozottság, ami nem csoda, bár a csodának köze lehet hozzá, hiszen aki már fogott le akkordot templomi orgonán, és hallotta, ahogy kisebb-nagyobb sípok százai megzengetik a házak fölé magasodó épület csarnokát, az átérzi, mindez mennyire mennyei.

– Az egy másik dimenzió, és akkor is más, amikor ugyanazt a művet játszom. Szavakkal elmondhatatlan, mert az átszellemülésről szól – érzékeltette Czika Szilvia, akit gyerekként ragadott magával az egyházi zene. – Nemcsak a művek jellege és a liturgiában betöltött szerepük fogott meg, hanem az a közösségi élmény is, ami velük és általuk méltóbb, teljesebb és maradandóbb. Tizenkét évesen határoztam el, kántor lesz belőlem, és ehhez égi támogatást is kaptam, mármint tehetséget. Szombathelyi középiskolásként végeztem el a kántorképző tanfolyamot, és mivel a HIK-es időbeosztásom lehetővé tette, két évvel ezelőtt az egyházzenészi diplomát is megszereztem a győri Brenner János Hittudományi Főiskolán.

2024. augusztus 1-jével lett a büki Római Katolikus Szent Kelemen Plébániatemplom kántora.

– A plébános és a közösség nagyon befogadók voltak velem szinte az első pillanattól kezdve. Az egyházzenén keresztül tudom jobban megszólítani az embereket, és jó érzés, mikor szentmise végén megvárnak, megköszönik a szolgálatot és pár jó szóval dicsérnek. Azóta, ahogy a beosztásom engedi, minden kedden és csütörtökön orgonálok az esti szentmisén, és a szombati és a vasárnapi istentiszteleteken is több városban és falvakban. Emellett esküvőn és gyászmisén is beülök a királyok hangszere mögé – magyarázta, és azt is elárulta, koncertet is adott már az Isten házában. – Tavaly májusban az egyik HIK-es kolléganőm is eljött arra az anyák napi koncertre, amelyet Soós Gábor orgonaművésszel, aki egyben tanárom és mentorom is, közösen adtunk a büki templomban. Más templomokban is játszottam már, és büszke vagyok arra, hogy a szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban is részt vettem Soós Gábor segítőjeként az Orgonák éjszakája rendezvényen.

Szakmai elismerésben részesült.

– Az orgonálást nem tudom munkának tekinteni, és szeretem is azt a fáradtságot, amit érezni szoktam két-három óra orgonálás után. A kántori feladatkört szolgálatnak érzem, és kedvemre való, hogy amit a HIK-ben csinálok, az is szolgálat. Az egyik égi, a másik földi – mondta Czika Szilvia, aki nemrég szakmai elismerésben részesült: a szombathelyi HIK-ben ő lett a 2025-ös esztendő műszakvezető-helyettese. – Kellemesen meglepődtem, hogy méltónak tartottak erre az elismerésre. Ez további motivációt ad, bár ettől függetlenül is a helyemen érzem magam, és ezzel nem vagyok egyedül. Összetartó csapat vagyunk, és amikor nagy a terheltség, előfordul, hogy mi, vezetők is beülünk hívást fogadni. Emellett munkabeosztást készítek, helyettesítéseket szervezek, mentorálom az új belépőket, és a felmerülő szabálysértésekkel is foglalkozom. A rendhagyó intézkedések bennem is megmaradnak, főleg amikor szerencsésen végződnek. Legutóbb például az egyik kolleganőm másfél órán át tartott szóval egy szélsőségesen önveszélyes cselekedetre készülő állampolgárt, mire kiderült, honnan telefonál. Még vonalban voltam a tevékenységirányítással, amikor járőrök megtalálták… Ez hasonlóan felemelő érzés volt, mint amikor a koncert utolsó hangját kitartom az orgonán.

SZ. Z. J.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, KOVÁCS SZILÁRD