„A körülmények nem voltak normálisak.”

– Éjszakai szolgálatot láttunk el, és épp hajókarbantartást végeztünk, amikor 3:22-kor riasztást kaptuk. Azonnal elkötöttük és indítottuk a kisgéphajót, útközben pedig megtudtuk, hogy a nő mederközépnél ugrott a folyóba, de a bejelentő látni vélte, hogy a sodrás kissé a budai partszakasz felé terelte – idézte fel Bor Szabolcs, aki a hajó hátuljában készítette elő a kézi reflektort, illetve a hő- és az éjjellátó kamerát. – A társammal menet közben számolgattuk, a bejelentést megelőző pillanattól kezdve mekkora távolságot tehetett meg a sodrásban, és arra jutottunk, hogy normális körülmények között az Erzsébet hídon aligha jutott túl. Csakhogy a körülmények nem voltak normálisak, mert a Lánchíd felől géphajó közelített, és azon túl, hogy hullámokat vert, attól is lehetett tartani, hogy maga alá gyűri a vízben sodródó nő. Ezért úgy döntöttünk, elmegyünk a Lánchídig, és onnan kanyarodunk vissza a budai part irányába.

Morvai József kormányzott, Bor Szabolcs pedig a kézi reflektorral pásztázta a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti, átlagosan 350 méter széles folyószakaszt.

– Az Erzsébet hídnál, a budai partéltől 25-30 méterre pillantottam meg valami pirosat a hullámok között, amiről pár pillanattal később kiderült, a nő piros pólója az. Ezt jeleztem Józsinak, aki odairányította a hajót. A nő a hasán fekve hánykolódott a vízben, sikerült megfognom az egyik kezét, és a társammal felhúztuk a fedélzetre. A mentőszolgálat rohamkocsija ekkor már párhuzamos követéssel haladt mellettünk a Budai alsó rakparton – folytatta Bor Szabolcs, hozzátéve, hogy a nő nem mutatott életjelet. – Egészen gyenge pulzusa sem volt, ezért azonnal megkezdtem az újraélesztést, Józsi pedig rádión keresztül tájékoztatta a tevékenységirányítást, hogy a Várkert Bazár alatti mólónál fogunk kikötni, amiről a mentősöket is rádión keresztül értesítették. Ott már én vezettem a hajót, mert a társammal felváltva végeztük a mellkasi kompressziót. Mi még nem tudtuk visszahozni, a mentősök viszont igen, de ehhez mi is kellettünk.

Nem ez volt az első közös életmentésük.

– Négy évvel ezelőtt szereltem fel, és 2023 áprilisa óta szolgálok a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon. Pár héttel ezután vettem részt először életmentésben, és akkor is Morvai Józsival láttam el járőrszolgálatot, de Pál Anita főtörzsőrmester is velünk tartott. Jó is volt, hogy hárman voltunk, mert egy nagyobb testű férfit kellett felhúzni a kisgéphajó fedélzetére. Az Árpád hídról ugrott be a Dunába, de viszonylag hamar észrevettük, mert egyrészt nappali fényviszonyok voltak, másrészt pedig nem vesztette el az eszméletét, és kapálózott. Ez a mostani, éjszakai kutatás keményebb dió volt, de bíztam benne, hogy kiszúrom a kézi reflektorral, ami be is jött. A megmentett nőnek abból a szempontból is szerencséje volt, hogy éppen annyira sodródott a budai oldal felé, hogy nem ment át rajta a géphajó. Tulajdonképpen jól jött, hogy a hullámok kicsit megdobták, mert így könnyebben észrevettem a piros felsőjét.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG