Hannácska, a hős
Riadt gyerekhang szólt bele a telefonkagylóba, a segélyhívót tárcsázta: „Siessenek, anyukám nagyon rosszul van!” A nyolcéves Hanna békéscsabai otthonuk udvarán fekve találta édesanyját, akit hiába szólongatott, nem kelt fel.

A talpraesett kislány ijedelmét leküzdve válaszolt a mentésirányító kérdéseire, ezzel megmentve édesanyja életét. A helyszínre elsőként Szemenyei Kamilla és Szarvas Károly őrmesterek értek ki, akik azonnal stabil oldalfekvésbe helyezték az anyukát, majd a mentők kiérkezését követően a rémült kisgyerekkel maradtak, aki egy lépést sem akart tágítani édesanyja mellől. Az asszonyt a mentők kórházba szállították, már jól van.
– Hanna nagyon bátor volt, szerintem sok felnőtt lefagyna egy ilyen helyzetben, de a szeretete legyőzte a félelmét, és azt tette, ami helyes, segítséget hívott – mondta Szemenyei Kamilla őrmester, aki az életmentés óta is közeli kapcsolatban maradt a családdal. – Érdekes, hogy így alakult, alapvetően nem szoktam ilyen gyorsan kötődni gyermekekhez. Hanna volt az, akivel azonnal kapcsolódni tudtunk, nem is kellett gondolkoznom azon, mit mondjak, hogy megnyugtassam, jöttek a szavak maguktól. Egy kétségbeesett, ijedt kislányt láttam, akinek segítségre volt szüksége.
A nyolcéves lány bátorsága annyira megérintette a békéscsabai rendőröket, hogy eldöntötték, meglepik a kis életmentőt, akit szolgálati autó vitt a Békéscsabai Rendőrkapitányságra, ahol a munkatársak által összegyűjtött ajándékok halmai várták.
Egy édesanya hálája.
Hanna édesanyja, aki lánya bátorságának köszönhetően ma már jól van, így üzent a segítségére siető egyenruhásoknak a közösségi médián keresztül:
„Nem találok elég erős szavakat arra, hogy kifejezzem a hálámat azért, amit tettek. Egy anya szívének legnagyobb kincse a gyermeke – és az én kincsem, a nyolcéves kislányom, Hanna, egy olyan pillanatban állt helyt, amikor minden másodperc számított. Aznap ő volt az én őrangyalom. Egy törékeny gyermektestben dobogó hatalmas szív, amely nem félt cselekedni, és megmentette az életemet. Azt hittem, ez a nap örökké csak a félelem és a sokk emléke marad… Ám Önöknek köszönhetően ez a nap máshogy íródott be a családunk történetébe. Önök nem hagyták, hogy a lányom hősi tette feledésbe merüljön – felemelték, elismerték, és szeretettel körbevették. Láttam a szemében a fényt, amikor átvette a díjat. Láttam, ahogy a kis lelke megtelik büszkeséggel és erővel. Ez a pillanat örökre velünk marad.”
K. D.
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, BÉKÉS VMRFK