Túl sok volt a gyűjtemény

– Az alapítványt egy praktikus szükségszerűség hívta életre, ugyanis a kuratórium három alapító tagjánál, azaz dr. Vedó Attilánál, dr. Balla Józsefnél és nálam olyan mennyiségű relikvia gyűlt össze, ami már a családi békét fenyegette – emlékezik vissza Vájlok László, aki főállásban az NKE Határrendészeti Tanszékén tanít mesteroktatóként. – Innen indult el a gondolat, hogy alakítsunk ki a hallgatók számára egy interaktív, kézzel fogható gyűjteményt. A kezelésére pedig hozzunk létre egy olyan alapítványt, ami képes felkutatni és megőrizni a határőrkultúrát érintő javakat, gondozza a hagyományokat, valamint erősíti a civil szervezetek közötti együttműködést, párbeszédet. Így a gyűjteményünk és a felhalmozott tudás is megmaradhatott, a családi békével együtt. Ma már közel 40 fővel dolgozunk a feladaton.

– 1991-től egészen 2007-ig, az integrációig szolgáltam a szervezetnél, különböző szinteken részt vettem a fennállását befolyásoló és meghatározó szinte minden nagyobb feladatban – sorolja élete történetét az alezredes, aki gyermekkorát is a határszélen töltötte. – Számomra határőrnek lenni nemcsak egy feladatkört, de életmódot is jelent. Innen datálódik a gyűjtési szenvedély kezdete. Gyűjtöm, gyűjtjük az egyenruhákat, felszereléseket, a speciálisan a határőrséghez köthető emléktárgyakat, könyvészeti anyagokat, fotókat, dokumentációkat. Így például, ahogy a hivatalos Határőr magazin szinte összes lapszáma is megvan, még a sorállomány által nagy kedvvel forgatott osztrák ÖKM felnőttmagazinból is beszereztünk egy példányt, hiszen ikonikus eleme a határőrség történetének a viccesen csak Öreg Katonák Magazinja néven emlegetett folyóirat.

Emlékszoba vagy tanterem?

– 2022. szeptember 1-én nyitottuk meg a Diószegi Sámuel utcában az NKE Rendészettudományi Karának Rendészeti Oktatási Épületében a bejelentkezés után ingyen látogatható Határőr Emlékszobát, ahol szép lassan a helyükre kerültek kiállításunk elemei is – mutatja be az alapítvány egyik büszkeségét. – A kezdetektől úgy terveztük, hogy a szoba nem csupán méltó emlékhely lesz, hanem oktatási segédeszköz, interaktív kiállítótér is, ahol a hallgatók kézbe vehetik, kipróbálhatják a régi idők eszközeit. Nagyon fontos feladat, hogy a száraz történelmi adatok, tények mellé személyes élmény is tartozzon, mert azok a fiatalok, akiket most az egyetemen tanítunk, a 2015-ös migrációs helyzet kirobbanásakor még általános iskolába jártak. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egyetem épületén belül kaptunk kiállítóhelyet, ám az sem titok, hogy a megnyitás óta több mint 1300 fő által megtekintett kiállítás látogatóinak legalább 80%-a külsős érdeklődő. Jönnek az egykori határőrök, a téma lelkes gyűjtői, családtagok. Sokan relikviákkal, emléktárgyakkal érkeznek, amiket az alapítványnak adományoznak, így ezek a tárgyak megmaradnak az utókornak.

Taposóakna és vasfüggöny

– A látogatók visszatérő kérdései közül legtöbbször azzal találkozunk, hogy van-e taposóaknánk. Természetesen nemcsak ezért, de beszereztünk néhány hatástalanított darabot, ahogy a vasfüggöny néven is ismert Sz-100 jelzésű elektronikai jelzőrendszer többi elemét is be tudjuk mutatni. Ilyenek például azok a botlódrótos jelzőkészülékek, amik éjszaka is megbízhatóan jelezték, hol történt határsértés, vagy épp a 15 méteres magasfigyelők méretarányos makettje, illetve a távbeszélő készülékek. Mégis arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy a látványos technikatörténeti érdekességek mellett számtalan személyes kötődésű emléktárgy is illusztrálja az egykori határőrök mindennapi életét, ami folyamatos készenlétben telt. A leszerelőzászlók vagy épp a jutalomként átadott karórák, porcelánplakettek egyaránt egy egykor évente 17 000 fős fegyveres testület történetéről mesélnek. A járműparkunk is épül, szépül, most folyik az alapítvány tulajdonában álló különleges vízi jármű, az amfíbia teljes körű restaurálásának utolsó fázisa, már szállítójárművet és utánfutót is szereztünk hozzá. Folyamatban van egy egykori Mi–2-es helikopter felújítása, hogy aztán – emlékezve az egykori Csepreg-műveletre – üzemképtelen állapotban ugyan, de statikus kiállítási elemként be tudjuk majd mutatni. A napokban pedig birtokba vehettük a határőrség utolsó éveinek egyik ikonikus, zöld csapatszállító kisbuszát, egy VW T5 gépjárművet is.

Az emlékek őrei

– Az emlékszoba mellett jelenleg is ingyen megtekinthető a Rendőrmúzeumban HatárŐRségben című időszaki kiállításunk, de ott vagyunk a nagyobb hadi-kulturális fesztiválokon is kiállítókként, ahogy az országban egyre több helyen rendezett veterántalálkozókon is. Minden évben, május 14-éhez kapcsolódva emlékkonferenciát szervezünk, ezzel is hozzájárulva a szakterület tudományos-történeti kutatásához – ismerteti az alapítvány éves programjait Vájlok László. – Bár elsőre úgy tűnhet, hogy egy ilyen kiállítás csupán egy ízlésesen elrendezett militáris gyűjtemény, én hittel vallom, hogy nem a fegyver a fontos, hanem a „harcos”, aki forgatta, és a feladat, ami már a honfoglalás óta alapja a magyar államiság fennmaradásának: az államhatár nem maradhat őrizetlen!

K. D.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN