A pár május 16-án mondta ki a boldogító igent, néhány hónapon belül pedig már hárman lesznek: első gyermeküket várják. Történetük azonban jóval korábban, 2009-ben kezdődött.

– Amikor összejöttünk, Zsolti még nem volt rendőr, de már akkor tudtam, hogy ez az álma – meséli Marianna. – Már az első pillanatban láttam a szemében, hogy mennyire érdekli, mennyire szereti ezt a hivatást.

Marianna számára a rendőrség soha nem volt idegen világ. Édesapja ugyanis rendőrként szolgált, így gyerekkorát végigkísérték a szolgálati autók, az egyenruhák és a rendőrtörténetek.

– A rendőrség gyakorlatilag végigszövi az életemet, annak ellenére, hogy én civil vagyok – mondja a kismama. – Gyermekként ebbe születtem bele, így közelről láthattam, milyen értékeket hordoz ez a szakma: az elhivatottságot, a felelősségvállalást és az összetartást. Talán ennek is köszönhető, hogy amikor Zsolti ezt a pályát választotta, büszkeséggel és megértéssel álltam mellette, hiszen pontosan tudtam, hogy ez áll közel a szívéhez.

Zsolt egy Komárom melletti kis faluból indult. Elmondása szerint a barátai terelték a rendőrség felé.

– Több közeli barátom is jelentkezett szolgálatra, és folyamatosan meséltek róla. Tetszett, amit hallottam, ezért én is belevágtam – magyarázza Pogrányi Zsolt százados, az Ács-Bábolnai Rendőrőrs parancsnoka. – 2010-ben kezdtem az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolában, majd a Komáromi Rendőrkapitányságra szereltem fel.

Járőrként kezdett, majd járőrvezető, járőrparancsnok, szolgálatirányító parancsnok lett, később elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karát, ma pedig az Ács-Bábolnai Rendőrőrs parancsnoka.

– Ismerem ezt a területet, itt kezdtem és végig itt szolgáltam. Vannak olyan kollégáim, akikkel együtt indultam a pályán, és ma már én vagyok a parancsnokuk.

A sikerhez azonban kellett valaki, aki a háttérből támogatta.

– Egymás mellett nőttünk fel – mondja Marianna. – Végignéztem minden lépcsőfokot. Láttam a lelkesedését, hogy neki ez nem egyszerű munka, hanem hivatás. Még most is ugyanazzal a gyermeki csillogással beszél a rendőrségről, mint évekkel ezelőtt.

Rendőrfeleségnek lenni különleges szerep, amely sok megértést, türelmet és összetartást igényel.

– Ez egy sajátos életforma – meséli Marianna. – Előfordul, hogy a szolgálat miatt a családi programokat is a munkához kell igazítani, de megtanultuk ezt együtt kezelni. A rendőri hivatás nagy felelősséggel jár, ezért fontos a bizalom, az egymás iránti támogatás és a folyamatos kommunikáció. Talán azért is tudom ezt könnyebben megélni, mert gyermekkoromban már közelről láttam ezt a világot. Édesanyám mellett tapasztaltam, milyen erős összetartást és alkalmazkodóképességet kíván ez a szerep a családtól. Így amikor én is ebbe az élethelyzetbe kerültem, nem ismeretlen kihívásokkal találkoztam, hanem egy olyan életformával, amelynek értékeit és szépségeit már korábban megismertem.

Történetükből természetesen a lánykérés sem maradhat ki. Márpedig Zsolt ebben sem hazudtolta meg önmagát. A rendőri akcióként szervezett meglepetés egy igazoltatással kezdődött.

– A Balatonra indultunk, amikor Zsolti azt mondta, előtte még be kell ugrania valamiért a rendőrségre – emlékszik vissza Marianna.

A valóságban azonban a kollégák már napok óta készültek az akcióra.

– Megbeszéltük, hogy egy igazoltatást színlelünk – meséli nevetve Zsolt. – Először oda kellett csalni Mariannát. Felhívtam, hogy gond van az autóval, jöjjön értem. Útközben persze a kollégák már várták, megállították és igazoltatták. A rendőrök úgy tettek, mintha az autó körözés alatt állna, ezért rádión segítséget kértek. Ekkor érkezett a helyszínre egy másik szolgálati kocsi a kollégámmal és velem. Amíg a kollégám odament Mariannához, hogy beszéljen vele, én észrevétlenül mögé lopóztam. A kollégák ekkor azt mondták neki, hogy beszélje meg az ügyet a parancsnokkal, épp ott áll mögötte. Mire megfordult, én már ott térdeltem a gyűrűvel.

Marianna ma is meghatódva idézi fel a pillanatot.

– Egyáltalán nem számítottam rá. Tizenöt éve voltunk már együtt. Amikor megláttam a virágot, a gyűrűt és Zsoltit térdelve, egyszerűen nem hittem el.

A nagy napon díszegyenruha, rendőrautó és a kollégák által bemutatott kardos tiszteletadás is emelte az esküvő fényét. A látványos ünnepi tisztelgés mögött alapos tervezés, precíz szervezés és sok gyakorlás állt, hiszen a részt vevő kollégák arra törekedtek, hogy méltó és emlékezetes pillanatot teremtsenek az ifjú pár számára. A végeredmény minden várakozást felülmúlt: a különleges tiszteletadás nemcsak az ifjú párnak jelentett felejthetetlen élményt, hanem a megjelent vendégek körében is osztatlan sikert aratott.

A hivatás iránti elkötelezettséget pedig jól mutatja egy eset, amely különösen közel áll Zsolt szívéhez. Egy eltűnt, demens idős asszonyt kerestek a környéken. Zsolt azon a napon nem volt szolgálatban, de nem bírt nyugton maradni.

– Tudtam, hogy minden perc számít. Elindultam körülnézni. Az Ács és Nagyigmánd közötti úton vettem észre valami mozgást az út mellett. Megálltam, és ott találtam meg a nénit. Már nagyon kimerült volt. Az asszonyt biztonságba helyezte, a család pedig fellélegezhetett.

Most azonban új fejezet kezdődik az életükben. A rendőri szolgálat, az esküvő és a közös évek után hamarosan szülőkké válnak.

– Nagyon várjuk a kisbabánkat – mondja mosolyogva Marianna. – És azt hiszem, ugyanazzal az összetartással fogjuk nevelni, amivel eddig is végigmentünk az életünk minden kihívásán.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG