Berkesi Ferenc 1943. március 15-én született Budapesten. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba járt középiskolába, ahol az osztályközösség meghatározó szereplője lett. Diáktársaival évtizedeken át kitartottak egymás mellett jóban-rosszban, érettségi után is minden évben találkoztak és felidézték a közös emlékeket, mókás történeteket.

Berkesi tábornok, vagy ahogy beosztottjai szeretettel, tisztelettel becézték, „Papa” 1961-ben lépett a rendőrség kötelékébe, ahol területi és központi szervek vezetőjeként egyaránt helytállt. Volt személyzeti csoportfőnök, majd a Budapesti Rendőr-főkapitányság főügyeletének vezetője is. 1990 decemberében nevezték ki a Rendőrség Különleges Szolgálatának parancsnokává azzal a feladattal, hogy építse új alapokra a hazai terrorelhárítás rendszerét. Ezt az egykori válogatott kézilabdázó a tőle megszokott alapossággal hajtotta végre, a szolgálat külföldi minták alapján, de a hazai sajátosságok figyelembevételével kezdte meg feladatellátását.

A tábornok 1994 nyaráig vezette a terrorelhárító egységet, amikor a Köztársasági Őrezred parancsnokává nevezték ki, ezt a pozíciót 1998 júliusáig töltött be. A hazai közjogi méltóságok védelmét betöltő szervezet élén így az ország első számú terrorelhárítójából az első számú személyvédővé, ahogy a korabeli sajtó nevezte, „főtestőrré” vált.

Berkesi Ferenc vezetői szemléletét a maximalizmus mellett a példamutatás és az emberség jellemezte, sokszor és sok helyen idézett mondása szerint: „a légió együtt menetel”. Beosztottjai ezt a törődést határtalan ragaszkodással, szeretettel hálálták meg. Jól példázza ezt a kapcsolatot az az eset, amikor a terrorelhárítókhoz újonnan érkezett BMW motorkerékpárok egyikét, tréfából, emberei felcipelték a parancsnoki épület lépcsőin, majd beállították irodája közepére. A terrorelhárítók parancsnoka azonnal tudta, ki lehetett a csínytevő, magához is rendelte, ám felelősségre vonás helyett együtt alaposan áttanulmányozták az új gépet, mielőtt utasítást adott volna arra, hogy a főkolompos vigye vissza a garázsba. A szervezői munka mellett a bevetéseken is gyakran megjelent, személyesen felügyelte a különleges rendőri munkát.

– Behatoláskor egy embernek fognia kellett, hogy ne az első hárommal menjen be, de ötödiknek mindig megérkezett a szobába – emlékezett az egyik terrorelhárító. – Egy másik alkalommal fegyvertelenül ment be tárgyalni egy robbantással fenyegető család házába, vállalta a helyzettel járó életveszélyt, és megoldotta a helyzetet.

Berkesi Ferenc 2001 és 2019 között az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt. biztonsági vezérigazgató-helyettesi posztját töltötte be, nyugállományba vonulása után is a nyomda felügyelőbizottságának tagja maradt.

„Papa” leszerelése után is tartotta a kapcsolatot az egykori beosztottakkal, számos terrorelhárító/kormányőr veterántalálkozón vett részt, ahol mindig szeretettel fogadták. Hetvenedik születésnapján egykori beosztottjai óriási tortával lepték meg, de ott volt az ország első terrorelhárítás-történeti kiállításának megnyitóján is a Rendőrmúzeumban.

Berkesi Ferenc ny. vezérőrnagy búcsúztatásán helyettese, Szabó Ferenc dandártábornok is méltatta az érdemeit, és felidézte másik, szintén sokat idézett mondását, ami egész életén át elkísérte a tábornokot: „a légiós menetel, meghal, de nem panaszkodik”. A búcsúbeszéd első mondataival egy időben, mintegy parancsszóra, eleredt az eső, a közel háromszáz összegyűlt gyászoló – köztük Hajdu János altábornagy, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója és dr. Tarcsa Csaba vezérőrnagy, műveleti országos rendőrfőkapitány-helyettes, a Készenléti Rendőrség parancsnoka –, azonban meg sem rezzent. A kemény, sokat megélt rendőrök, a gyászoló családtagok, barátok úgy érezték, a természet is búcsút vesz Berkesi „Papától”, aki már odafentről figyeli, ahogy a légió menetel tovább.

K. D.

FOTÓ: RENDŐRSÉG