A fagyveszély miatt január 7-én lépett életbe a vörös kód, hat nappal később pedig a hajózási zárlat a Dunán, amit 26-án oldottak fel. Ebből a 15-ből a zsaruknak nyolc napon át kellett hanyagolniuk a hajózást.

– Szolgálati hajóink nem teszik lehetővé, hogy jégzajlásban közlekedjünk, de az elő- és az utózajlás időszakában eleget tettünk a 24 órás vízijárőr-szolgálatnak. Csak a legintenzívebb nyolc napon szüneteltettük a hajózást: január 10-től 17-ig, amikor a Duna vízfelületének több mint 50 százalékát befedték az 5-10 centiméter vastag jégtáblák – vázolta dr. Fekete Tamás alezredes, a DVRK Budapesti Vízirendészeti Rendőrőrs parancsnoka. – Ennél hosszabb leállásra számítottam. Alig akartam elhinni, amikor a vízjelző szolgálat honlapján olvastam, hogy öt nap alatt lemegy a nagyja, ezért pluszkötelekkel erősítettük meg az úszó egységeinket, és teletankoltuk a hajóinkat, de kellemesen meglepődtem. Nem volt olyan erős a zajlás, mint amire számítottam, de a legfontosabb, hogy rendkívüli esemény nem történt. Csak arról kaptunk bejelentést, hogy a Margitsziget déli csücskénél emberek tartózkodnak a jégen, de mire odaértünk, már nem voltak sehol. Kollegáim a helyszínen azt is megállapították, csak a spiccen sétáltak, amit az alacsony vízállás miatt lehetett bejárni.

Személyzettel veszteglő sétahajók.

– Jégzajlás idején 24 órás őrszolgálatot kell fenntartani a kikötött, azaz a veszteglő hajókon, ami az üzemeltetők számára költségesebb az ügyeletnél, de többen is előre jelezték, önkéntes alapon hamarabb megkezdik. Talán ők sem hitték el, hogy a nagyja öt nap alatt levonul. Amikor aztán elrendeltük, gépkocsizó járőreink naponta ellenőrizték őket, és mindent rendben találtak, káresemény nem történt. Dunakesziről elsodródott egy gumicsónak, Szentendréről pedig egy ponton, de meglettek hamar. A csónak megakadt egy budai pontonnál, a ponton pedig a szentendrei partszélen – tájékoztatott a parancsnok, és azt is elmondta, jégen tartózkodás miatt csak a ráckevei mellékágnál bírságoltak. – Kollegáim ott is figyelmeztetéssel kezdték, utána bírságoltak, ha szükséges volt. A törvény szerint csak a folyó vizek és mellékágaik befagyott felületén tilos a tartózkodás, ezért a mellékágak mellékágain engedékenyebbek voltunk, természetesen csak megfelelő jégvastagság mellett. Ez is a ráckevei-soroksári ágnál volt jellemző, és nem szakadt be.

„Jégtáblák! Jégtáblák!”

– Amikor kisgéphajós járőrszolgálatot teljesítettem az utózajlásban, hirtelen nagy jégtáblák jöttek velünk szembe Budapest belterületén – idézte fel Orosz Ádám főtörzsőrmester, a DVRK Duna Budapesti Mellékágai Körzeti Megbízotti Csoport tagja, akinek ez volt az első ilyen élménye. – Márciusban lesz egy éve, hogy itt szolgálok, előtte a kerületben voltam tíz éven keresztül, de kemény télre abból az időszakból sem emlékszem. A jégzajlás döbbenetes, főleg kishajó fedélzetén. Kihegyezi az ember érzékeit, de feladatunkat gond nélkül teljesítettük, és a technikában sem esett kár.

– Harmincöt éve szolgálok a DVRK-nál, nem ez volt az első kemény telem, de magam is ledöbbentem, amikor először hajóztam ki utózajlásban. Az ilyesmit nem felejti el az ember – magyarázta Kapusi Zoltán főtörzszászlós, a Budapesti Vízirendészeti Rendőrőrs szolgálatparancsnoka, aki részt vett az elsodródott gumicsónak utáni kutatásban. – Belefagyott egy jégtáblába, az vitte el. A Szabadság híd közelében akadt be egy ponton öblébe. Ilyesmi régebben is történt, de bennem az a férfi maradt meg a legerősebben, aki a Margitszigetnél ráment egy jégtáblára, és a partról kísértük, ahogy sodródott rajta, mert a zajlás miatt akkor sem lehetett hajózni a Dunán. Végül a tűzoltók húzták fel a Lánchídnál, kötelet engedtek le hozzá. De ez már régen történt.

Jeges búcsú.

– Parancsnokként ez az utolsó interjúm, mert rendelkezési állományba vonulok február végén – árulta el beszélgetésünk végén dr. Fekete Tamás alezredes, a Budapesti Vízirendészeti Rendőrőrs parancsnoka, és hozzátette, stílusosnak tartja, hogy egy jégzajlás még befért a végére. – Az viszont jó érzéssel tölt el, hogy a jeges napok alatt nem betegedett meg senki az állományból.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, FÜLÖP MÁTÉ