Imre története egy barátsággal kezdődött. Egyik osztálytársa rendőrnek készült, de nem akart egyedül jelentkezni. Imre, aki akkoriban még nem tudta, milyen pályát válasszon, csatlakozott hozzá. Az egyszeri kalandnak induló döntésből életre szóló elhivatottság lett. Imre nemcsak hogy a rendőrségnél maradt, hanem végigjárta a ranglétrát, majd elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát is.

– 1996-ban vettek fel a Budapesti Rendészeti Szakközépiskolába. A kétéves gyakorlatomat a Győri Rendőrkapitányságon töltöttem – meséli az alezredes. – Szinte minden területet kipróbáltam. Voltam közrendvédelmi járőr, a közlekedésin, a bűnügyön, igazgatásrendészeten és vizsgálóként is töltöttem el néhány hónapot. Utóbbi annyira sikeres volt, hogy felajánlották, menjek a vizsgálati osztályra az iskola elvégzése után. Elhatároztam, hogy megpróbálom a felvételit a Rendőrtiszti Főiskolára. Sikerült, ezért ott folytattam a tanulmányaimat. 2001-ben végeztem, és a Dunakeszi Rendőrkapitányságra szereltem fel ügyeletes tisztként. 2004-ben ismét a Győri Rendőrkapitányságra kerültem főügyeletesi, majd 2005-től a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányságra ügyeletvezetői beosztásba. 2009–2018 között a tevékenységirányítási központ osztályvezető-helyettesként teljesítettem szolgálatot, aztán kis kitérővel kilenc hónapig fegyelmi tiszt voltam, majd ismét visszatértem az ügyeletre, ahol jelenleg újra ügyeletvezetőként dolgozom.

István, Imre unokaöccse eredetileg a vendéglátás területén kezdte meg tanulmányait, de hamar rájött, hogy nem az ő útja. Nagy hatással volt rá unokatestvére munkája, ezért úgy döntött, hogy követi példáját.

– A Budapesti Rendészeti Szakközépiskola elvégzése után a Készenléti Rendőrségre kerültem járőrként – meséli István. – Sokféle feladatot láttunk el, főleg biztosításokat: a focimeccstől egészen a Debreceni Virágkarneválig. Rengeteget tanultam ott, jók voltak a mentorok. Csapatként összedolgoztunk, közösen intézkedtünk. 2003-ban kerültem a járőrosztályra, mint objektumőr, fogdaőr, majd járőr láttam el szolgálatot. 2008-ban jelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskolára levelező szakra. Miután végeztem, a Győri Rendőrkapitányságra kerültem váltásparancsnokként, majd lettem szolgálatirányító parancsnok. Volt egy rövidebb kitérőm, másfél évig vezettem a járőr- és őrszolgálati alosztályt, de ezt követően ismét szolgálatirányító parancsnoki beosztásba kerültem.

Van, amikor a két unokatestvér egy időszakban dolgozik, és ezt mindketten nagyon élvezik. „Félszavakból is megértjük egymást” – mondták.

István szolgálatparancsnokként kiválóan ismeri a várost, az embereket és a kollégákat. Ez a tudás elengedhetetlen az eredményes feladatvégzéshez. Imre tevékenységirányítóként a háttérből támogatja őt az időközben beszerzett újabb adatokkal, vagy indokolt esetben további egységek átcsoportosításával.

– Hozzánk fut be a küldés, a mi feladatunk az irányítás, azonban sok esetben a kevés információ alapján kell döntéseket hoznunk. Ugyanakkor a szolgálatparancsnok feladata is rendkívül fontos, nélküle nem működik a tevékenységirányítás. Sokszor ő rendelkezik a megfelelő hely- és személyismerettel, ő tudja, hogy kik alkalmasak az egyes küldések megoldására önállóan, vagy éppen kinek kell ehhez még segítséget nyújtani akár a helyszínen is. Továbbá, a korábbi tapasztalatok alapján, az illetékességi területén kik jelenthetnek az átlagosnál nagyobb kockázatot az intézkedések során – magyarázza az alezredes.

– A jó munkához elengedhetetlen az összedolgozás – helyesel István. – Sok esetben kell együtt dolgozni. Volt, amikor helyszín parancsnok voltam egy emberölésnél, és közösen dolgoztam a tevékenységirányítási központ ügyeletesével. Minden információt megadtak, amire csak szükségünk volt. „Alánk” dolgoztak. Gördülékenyen ment a munka. Nagyon jó háttértámogatást tudnak adni.

De sikertörténetként élték meg, amikor két elveszett kisgyereket sikerült megtalálniuk.

– A két kicsi a nagymamával érkezett a városba, de egy idő múlva elkeveredtek. A rémült asszony a rendőrséghez fordult segítségért. A térfigyelő kamerákkal kutattuk fel a két gyereket, és találtunk rájuk. A siker itt is a csapatmunkának, az összedolgozásnak volt köszönhető – eleveníti fel a történetet Imre.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN