– Ember a vízben! – hangzott a kiáltás a rendőségi motorcsónak vezetőállásából, majd a tanultak szerint mentéshez fordult a gyors járatú gép. Szerencsére ezúttal a kimentendő embert egy élénk színű életmentő patkó jelképezte, ám a folyó sodrása így is komoly figyelmet és koncentrációt igényelt a vizsgára készülő tanulótól, akinek minden mozdulatát instruktora figyelte.

– Hol vagyunk most pontosan? Milyen mély a víz? Az a tábla mit jelent a parton? Mari nénit ne hagyjuk a vízben, mert kihűl! – ilyen és ehhez hasonló keresztkérdések, felszólítások tették próbára a tanulók tudását, az oktatók pedig szándékosan igyekeztek összezavarni őket.

– A vízen száz és száz, gyorsan változó dologra kell odafigyelni, ami nem mindig könnyű, ráadásul a vizsgadrukkot is így tudjuk a legjobban szimulálni. – magyarázta egyik instruktor. – Az a célunk, hogy nehéz helyzetekben is magabiztosan intézkedő kollégákat engedjünk a kormány mögé, akik ismerik a saját és a gépek korlátait is.

A tanulók a vizsgahelyzethez hasonló szituációkat gyakoroltak, mint a fordulás, a siklatás, a vízismeret vagy a kikötés. Megismerték – és ki is emelték nekik – a Tisza sajátosságait, megtanulták a folyó szolnoki szakaszának vízi és part menti, sőt, víz alatti jellegzetességeit is.

– Most megyünk át a város török kori fahídjának romjai fölött, ezen a szakaszon tilos horgonyozni vagy horgonyt vonszolni, mert elakadhat a maradványokban – csillogtatta meg hajózási tudása mellett helytörténeti ismereteit is az egyikük. – A hidat egyébként a város visszafoglalásakor rombolták le, pedig ez volt az első állandó Tisza-híd már az ókor óta.

Szerencsére az időjárás kegyes volt a felkészülőkhöz, kora tavaszi napsütésben, szinte szélcsendben siklottak a csónakok, és minden gyakorlatot el lehetett végezni újra és újra, amíg nem rögzült kellőképp.

– A vizsga két részből áll majd. Az elméleti részt mi nem tudjuk megtanulni a vizsgázók helyett, de a gyakorlatra felkészítjük őket. Nagyon fontos is, hogy képben legyenek, ha eljön az idő, mert elég egyetlen hiba, és megbuknak – magyarázta az instruktorok egyike, aki azt is hozzátette, a felkészülők között van, aki pótvizsgára készül, keményen gyakorol. – Ilyenkor mindig kicsit velük izgulunk, szeretnénk, ha jól teljesítenének, és igyekszünk átadni a szakmai fogásokat is. Hiszen aki vizsgát tesz, kolléga lesz, megkezdheti szolgálatát valamelyik vízirendészeti őrs állományában.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA