Mindkettőjük fejében korán megfordult a rendőri pálya, bár más-más úton jutottak el jelenlegi beosztásukig. Gábort már gyerekként lenyűgözte a szomszédjuk, aki körzeti megbízottként szolgált.

– Tetszett, hogy ismert szinte mindenkit a településen, kapcsolatot tartott a helyiekkel, és figyelte a környék életét. Így nem volt kérdés, hogy az utam a rendőrségre vezet. Először a határrendészetre szereltem fel 2011-ben, Tompára.

Több mint 11 évet töltött ott, és szinte minden beosztást kipróbált az útlevélkezeléstől az ügyeleti szolgálatig. Párja, Kinga Kecskeméten közlekedési járőrként kezdte. Három évvel később, 2020-ban lehetőséget kapott arra, hogy elvégezze az ideiglenes útlevélkezelői képzést, majd a tompai határra vezényelték gyakorlatra. Ott találkozott először Gáborral.

– Ez a terület teljesen más volt, mint a közlekedés. Amikor lementünk egy háromnapos gyakorlatra a határra, akkor találkoztam először vele. Ő lett a mentorom. Megmutatta, hogyan működik minden, megtanította az útlevélkezelés szabályait. Persze én már akkor kiszúrtam magamnak. Megtetszett a kék szeme – meséli nevetve Kinga.

A gyakorlat alatt egyre többet beszélgettek, majd a szolgálat után sem szakadt meg a kapcsolat. Üzenetek, hosszú beszélgetések, majd az első randevú következett. A kapcsolat hamar komolyra fordult. Gábor 2022-ben, húsvétkor családi körben kérte meg Kinga kezét. Bár az időjárás nem kedvezett a terveiknek, az emlék így is különleges maradt.

– Gábor végig titokban akarta tartani a lánykérést, de az utolsó nap már minden jel árulkodott. Az anyósom például ragaszkodott ahhoz, hogy nagyon csinos ruhát vegyek fel aznap – idézi fel mosolyogva Kinga.

Nemcsak az életük, hanem a szakmai útjuk is összefonódott. Kinga lehetőséget kapott, hogy Pest megyében folytassa a munkáját helyszínelőként. Ekkor Gábor is nagy döntést hozott.

– Láttuk, hogy hosszú távon nem megy a több száz kilométeres ingázás – magyarázza Gábor. – Tudtam, hogy váltanom kell. Kinga már megkapta a helyszínelői státuszt Pest megyében, én pedig jelentkeztem a közlekedéshez. Az élet úgy hozta, hogy míg korábban én tanítottam meg neki az útlevélkezelést, ezúttal Kinga vezetett be engem a közlekedésrendészet és a helyszínelés világába.

Ma már mindketten helyszínelők. Feladatuk nem csupán a balesetek dokumentálása, hanem a történtek rekonstruálása is. Nyomokból, sérülésekből, fékezési és sodródási adatokból rakják össze a mozaikdarabokat.

– Sokan azt gondolják, hogy csak fényképezünk. Valójában egy-egy helyszín olyan, mint egy kirakós. Nekünk kell megfejteni, mi történt valójában. Nem az emberek elmondása alapján dolgozunk. Először végignézzük a helyszínt, elemezzük a nyomokat, és abból próbáljuk összerakni, mi történhetett – mondja Gábor.

A munkájuk gyakran embert próbáló. Halálos balesetek, súlyos sérülések, hosszú szolgálatok tartoznak a mindennapjaikhoz. Mégis azt mondják, egymás támogatása sokat segít.

– Ő sokkal nyugodtabb nálam – árulja el Kinga. – Én már útközben végiggondolom a legrosszabb forgatókönyveket is, ő pedig azt mondja: majd kimegyünk és megoldjuk.

– Négy év után helyszíneltem először halálos balesetnél. Az számomra meghatározó volt – veszi át a szót Gábor. – Kinga több ilyen helyzetben is volt már, így vele is átbeszéltem az esetet. Meg kell tanulni feldolgozni.

– Egyszer egy háromnapos kisbabát vittek haza a kórházból – emlékszik vissza Kinga. – Az autó balesetet szenvedett és a kicsi meghalt. Amikor hazavittük Saroltát a szülés után, önkéntelenül is eszembe jutott ez a történet. Sokkal jobban figyeltem mindenre az úton, és bevallom, végig izgultam, amíg haza nem értünk. Ilyenkor az ember már nem rendőrként gondolkodik, hanem anyaként.

Beszélgetésünk alatt végig jelen volt két és fél éves kislányuk, Sarolta is, aki teljes természetességgel mozog a rendőrségi épületben. A rendőrmotorok, szolgálati autók és szirénák világában nő fel, és már most pontos elképzelése van szülei munkájáról.

– A bölcsődében már meséli, hogy „autó bumm, apa megy, apa segít” – meséli Kinga.

A kislány gyakran elkíséri szüleit a kapitányságra, különösen akkor, amikor egyikük hosszú szolgálat után már nem szeretne vezetni.

– Ilyenkor megnézi a rendőrautókat, a motorokat, mindent tudni akar. Már a rendőrbotot és a bilincset is felismeri – mondja Gábor.

Sarolta számára a rendőrök egyelőre leginkább „apa és anya”. Egy majálison például minden egyenruhás rendőrt az édesapjának nézett.

A szolgálat után a rendőri szerepet felváltja a szülői. A házaspár szerint a legfontosabb, hogy a nehéz hivatás mellett megőrizzék a családi egyensúlyt. Bár a rendőrség hozta össze őket, ma már nemcsak kollégák és házastársak, hanem egy igazi csapat is. A szolgálaton kívül is szívesen töltik együtt az időt. Közös szenvedélyük a gombászás, amely az évek során igazi családi programmá vált. A hobbit Kinga édesanyja szerettette meg velük, aki gombaszakellenőrként vezette be őket az erdők különleges világába. Az első mecseki gombásztúra olyan jól sikerült, hogy azóta minden évben igyekeznek visszatérni.

– Imádjuk együtt járni az erdőt. Egyszerre kikapcsolódás, közös élmény és egy kis kaland is – teszi hozzá Gábor.

A kirándulásokból természetesen Sarolta sem marad ki. A kislány már most lelkesen követi szüleit az erdei ösvényeken, és kíváncsian figyeli a gombákat, a bogarakat. Bár még kicsi, a család szerint már most látszik rajta, hogy ugyanúgy élvezi ezeket a közös programokat, mint a szülei.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA