– Bírja még?

– Bírom, persze.

– Pedig ennyi interjút híres sportolók vagy népszerű moziszínészek szoktak adni.

– Én nem bánom, hogy mostanában sokan kíváncsiak a generációs problémákra és a generációkutatásra. A mindennapi életben is hasznosítható, értékes információkat nyújt ez a terület.

– Ezek a beszélgetések bizonyára a nemzedékek felsorolásával kezdődnek.

– Igen, én pedig mindig elmondom, hogy Magyarországon hat generációt különböztetünk meg. Az első az 1945 előtt született veteránoké. Aztán jönnek az 1946–1964 között született baby boomerek, őket követik az 1965–1979 között született X generáció tagjai, majd az 1980–94 közötti Y, aztán az 1995–2009 közötti Z generáció, és a 2010 után születetteket hívjuk alfa generációnak.

– Ezek szigorú határvonalak?

– Egyáltalán nem. Úgy is mondhatjuk, hogy önkényesen meghúzott határvonalak, amelyek a generációkutatók munkáját segítik, kijelölésük azonban nem véletlenszerű. A veteránok és a baby boomerek a két biológiai alapú generáció, az ő esetükben 18 év a fordulópont. Azért pont ennyi, mert 18 évesen lesz egy ember érett felnőtt, ennyi idősen már alapíthat családot, és hozhat egy következő generációt. 1965-től kezdődően azonban nem biológiai, hanem úgynevezett médiagenerációkról beszélünk.

– Vagyis valamiféle médiahatás határozza meg az életüket?

– Igen. Azért jelöljük az első médiagenerációt 1965-től, mert körülbelül ettől az évtől számítjuk nálunk a televízió elterjedését. 1980-ban kezdték forgalmazni a walkmant, és a következő generációs fordulópontnak ezt hozzuk be mint az énközpontú világ szimbólumát. Ugyancsak lényeges fordulópont az internet 1995-ös megjelenése, és 2010, amikor a Facebookot magyarra fordították. Ezek azok a médiahatások, amelyek jelentős változásokat hoztak a generációk életébe, de azért inkább csak támpontok, kapaszkodók.

– Talán meghatározhatta volna ezt az éghajlatváltozás, az ipar fejlődése, esetleg a nyelvhasználat változása is.

– Úgy gondoljuk, hogy az utolsó hatvan évben az idegrendszerünk változásait, gondolkodásunkat főként a média tudta befolyásolni. A televízió és az internet. Ezek hatnak leginkább a mindennapjainkra, a társas kapcsolatainkra, a képességeinkre, az emberekhez való viszonyulásunkra, arra, hogy hogyan beszélünk, hogyan élünk. És ha nem lett volna mindez, akkor valószínűleg maradt volna a biológiai határvonal.

– Mindenki számára az a mérce, amit több interjúban „születéskori normálisként” határozott meg. Ezt értjük. Nehéz átlépni a következő generációk „normálisába”?

– Valahogyan átlépünk, és beletanulunk a következő generációk eszközeibe, szokásaiba, nyelvezetébe, de ez érzelmileg nem könnyű, mert az agynak és az idegrendszernek van egy erős kötődése a születéskori normálishoz.

– A kommunikációt is újra és újra kell tanulnunk?

– Marx György fizikus mondta, hogy a Mezopotámiában élő embereknek száz generációja élt meg annyi élményt, mint amennyit ma egyetlen generáció. Egy sokat idézett 2016-os felmérés szerint manapság egyetlen unokának annyi az információterhelése, mint korábban 13 500 nagymamának volt. Virtuális és globális kultúraváltásban élünk, ráadásul mindez hipergyorsan, hipermélyen és hiperszenzitíven történik. Mi még egy lassú, elmélyült időfolyamba születtünk bele, a mai gyerekek pedig ebbe az őrülten felgyorsult világba. Nekik ez lesz a természetes, és a lelassult, elmélyült világról nem is lesz tapasztalásuk.

– Tehát a legújabb generációk másképpen értik meg a világot?

– Teljesen másképpen kell kommunikálni azzal, aki a huszadik században szocializálódott, valamint teljesen másképpen azzal, aki a huszonegyedik században. És ez mást jelent akár egy iskola, egy munkahely…

– …vagy a rendőrség esetében.

– Akár ott is, igen. Az idősebb generációk tagjai például akkor értenek meg jól egy rendőri intézkedést, ha azt az intézkedő rendőr mélységében, szakmai háttérrel elmagyarázza nekik. A huszonegyedik században született fiatalt nem érdekli a mélységi magyarázat, nem érdeklik a jogszabályok, őt az érdekli, hogy a rendőr három mondatban világosítsa fel, hogy mi a baj, vagy mit szeretne. Számára ilyen a szakértő rendőr.

– A fiatalabb generáció tagjai nem tudnak vagy nem akarnak koncentrálni?

– Alapvetően minden tapasztalat hat a figyelmünkre és a koncentrációs képességünkre is. Ha olyan gyerekkorban növünk fel, amelyben naponta egy mesét hallunk, ami ráadásul lassú, elmélyült történet, akkor képesek vagyunk odafigyelni a dolgokra. Ha viszont egy olyan világban növünk fel, ahol rengeteg pörgős, élményalapú mese vesz körül minket gyerekként, akkor ennek megfelelő lesz a koncentrálóképességünk is. Ennek alapján mondta dr. Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi docense (hivatkozva egy kutatásra, amelyről utóbb kiderült, hogy egy médiahack), hogy egy átlagos Z generációs fiatal koncentrációs kapacitása nyolc másodperc, az aranyhalé kilenc.

– A fentiek alapján nem egyszerű a rendőrök munkája még kommunikációs szinten sem.

– Nem, de mindezt meg kell tanulniuk. A vezetőknek, az irodai munkát végzőknek, a szakértőknek és a járőröknek is. Ahhoz, hogy célszerűen végezzék a munkájukat, meg kell tanulniuk, hogy ma hogyan kell kérdéseket feltenni, kikérdezni az embereket, miképpen kell kapcsolódniuk a történethez például egy beszélgetés, egy rendőri intézkedés vagy egy kihallgatás során.

– Ez azt jelenti, hogy teljesen át kellene alakítani a rendőri kommunikációt?

– Nem, csak annyit jelent, hogy alkalmazkodni kell a mostani gondolkodásmódhoz, mert így hatékonyabban lehet végezni a rendőri munkát is. Egyébként az idősebbek is rákényszerülnek arra, hogy megtanulják a mai gondolkodásmódot, mert az emberek döntő többsége ezt fogja használni. Egy fiatalabb rendőrnek viszont biztosan nehezebb egy idősebb tanút vagy gyanúsítottat kikérdezni, mert az utóbbi mélységi kommunikációt szeretne folytatni, a fiatalabb pedig nyilván a saját ritmusának megfelelően szeretné végezni a munkáját. De azért vannak olyan panelek, amelyeket mindkét fél képes megtanulni, és be tud építeni a kommunikációjába. És ezeket a rendőrségen nyilván oktatják is.

– Ráadásul a rendőrségi munka bizonyos területein van egy időkorlát is. Ha engem gyorshajtásért megállít egy rendőr, ott nem folytathatunk mélységi kommunikációt.

– Miközben nyilván a rendőrség sem úgy működik, mint sok évtizeddel ezelőtt, hiszen már nem hierarchikus, hanem kortársorientált társadalomban élünk. A rendőrség szerepkörét az is befolyásolja, hogy már jó ideje partneri viszonyrendszerben dolgozik, szolgál és véd, ami nyilván megnehezíti, talán kicsit lassítja olykor a rendőr munkáját.

– A rendőrség állományában is több nemzedék dolgozik, azaz a generációs különbözőségeket a testületen belül is össze kell hangolni.

– Régen egy-két generációs munkahelyen dolgoztak az emberek, és többgenerációs családban éltek. Ez lassan megváltozott, és most egy-két generációs családban élünk és többgenerációs munkahelyen dolgozunk. Nőtt a nyugdíjkorhatár, teljesen más a karrierút, mások a kommunikációs kapcsolódások, mások az eszközök, amit modernnek gondol valaki hatvanévesen és húszévesen. Sokkal nehezebb kapcsolódni, közös nyelvet kialakítani, és nyilván sokkal nehezebb a fiatalnak megértenie az idősebb gondolkodását, egy hatvan környéki vezetőnek pedig ugyancsak nehéz tanulni a huszonéves fiataltól. De ez nem csak a rendőrségen belül lehet kutya nehéz, bizonyára valamennyi munkahelyen az. Ehhez nincs evolúciós kapaszkodó.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ