Jelenleg a győri Széchenyi István Egyetem levelező tagozatán tanul, emellett pedig a Tatabányai Rendőrkapitányság vizsgálati osztályán dolgozik ügykezelőként.

– Mivel levelezőn végzem az egyetemet, mindenképpen szerettem volna olyan munkát találni, hogy közben szakmai tapasztalatot is szerezhessek. Ezért jelentkeztem a rendőrséghez. 2024 áprilisában kezdtem, és úgy érzem, nagyon sokat tanulok itt.

Bár jelenleg még nem döntötte el, pontosan merre vezet majd az útja a diploma megszerzése után, abban biztos, hogy a rendőrségen szerzett tapasztalatok sokat segítenek a tanulmányai során.

– Nagyon sok támogatást kapok a kollégáimtól. Ha valamit nem értek az egyetemen, szívesen elmagyarázzák, gyakorlati példákkal is segítenek.

Gyermekkori álma volt a nyomozás, már általános iskolásként is a bűnügyi világ vonzotta.

– Régen nyomozó szerettem volna lenni – mondja. – Akkor azt mondták, hogy szemüvegesként ez nem biztos, hogy lehetséges, ezért kezdtem el a jog iránt érdeklődni. Aztán annyira megtetszett ez a terület, hogy végül ezt választottam. A büntetőjog ma is az egyik kedvencem, de a polgári jog sem áll távol tőlem. A szerződések világa is nagyon érdekel. Most tanultuk a szerződéstípusokat, és azt vettem észre, hogy ez is nagyon izgalmas terület.

A jog mellett azonban van egy másik szenvedélye is, amely gyakorlatilag egész életét végigkíséri. Alig kétéves volt, amikor először állt táncteremben.

– 2006 végén kezdtem el táncolni, én voltam az egyik legfiatalabb a csoportban. Anyukámék írattak be, azóta pedig nem lehet elszakítani a tánctól – meséli.

Pályafutását mazsorettel és pomponnal kezdte, az utóbbi években azonban egy különleges műfajban, a színpadi művészi látványtáncban találta meg önmagát. Az idei Európa-bajnokságon egyéniben ezüstérmet szerzett művészi látványtánc kategóriában.

– Ez tulajdonképpen a modern tánc és az akrobatika ötvözete. Lágy mozdulatokból és látványos, akrobatikus elemekből épül fel – magyarázza.

A tánc révén számos országba eljutott már. Fellépett és versenyzett többek között Párizsban, Riminiben és Lengyelországban is, azonban egy gyermekkori élményét sem felejti el soha.

– Kilencéves voltam, amikor Párizsban versenyeztünk. A verseny után a tánctanárom egyszer csak közölte velünk a buszon, hogy a szülők összefogtak, és meglepetésként elvisznek minket a párizsi Disneylandbe. Az az élmény örökre megmaradt.

A nemzetközi versenyek már gyerekként önállóságra nevelték, hiszen a csapattal számos országba eljutott. Bár ezekre gyakran elkísérte az édesanyja, sokszor az egész csapat együtt utazott, így hamar megtanulta, milyen felelősséggel jár a versenyzés. Ma már nemcsak versenyző a táncteremben, ha kell, besegít a tánctanárának is, és a fiatalabb csoportoknak tart foglalkozásokat. A koreográfiák megalkotásában is egyre nagyobb szerepet vállal, a versenyek előtt pedig, amikor csak teheti, mindennap gyakorol.

– Nem könnyű összeegyeztetni a munkát, az egyetemet és a táncot, de eddig hál’ Istennek mindig sikerült. Szólóban még nem jutottam ki világbajnokságra, egyszer azonban szeretnék elindulni, és egy szép eredményt elérni – mondja.

Bár még két éve van hátra az egyetemből, a jövőjét egyelőre nyitottan kezeli. Egy dologban azonban biztos: akár a rendőrségi munkában, akár a jogászi pályán vagy a táncparketten, mindig a legjobbat szeretné kihozni magából.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG, TREITL EDVINA