– Egy középiskolai osztálytársam apjának a példája motivált a pályaválasztásban – indítja életútja bemutatását Patai Árpád. – Józsi körzeti megbízottként talpig becsületes, egyenes, férfias rendőr volt, olyan, akit emberileg is példaképnek tekintek mind a mai napig. Azt is mondhatnám, hogy igazából, legbelül, nem is csak rendőr, hanem Józsi akartam lenni. Olyan, aki mindig segít a körülötte élőknek.

Járőr, biciklis rendőr, kutyavezető.

– Az eltelt 23 évben szolgáltam járőrként, kerékpáros rendőrként, bevetési területen és jelenleg kutyavezetőként is. Mindegyik terület hasonlít egymásra abban a tekintetben, hogy a rendőrséghez kötődnek, de mégis teljesen mások a maguk nemében – elmélkedik pályafutásáról. – Szerintem mi, rendőrök a szó igazi értelmében közszolgák vagyunk, egy olyan különleges hivatást űzünk, aminek a célja a rend fenntartása mellett a polgárok mindennapi megsegítése a legváratlanabb helyzetekben. Legyen szó egy eltévedt turista útba igazításáról, vagy arról, hogy átkísérünk az úttesten egy idős nénit, esetleg fát hasogatunk, havat lapátolunk, ha kell. A mi hivatásunk alapja a segítségnyújtás, és még nem is beszéltem a láthatatlan részéről, a nyomozásról, arról, milyen hosszú és szerteágazó munka vezet odáig, hogy egy bűnöző csuklóján kattan a bilincs. Azt szoktuk mondani, az emberek, ha bajba kerülnek, először a jóistent hívják, utána pedig a rendőrt. Közülünk is a járőrök minden tiszteletet megérdemelnek, hiszen ők vannak ott először a sokszor ismeretlen helyzetekben, ahol bármi megtörténhet, és csak magukra, a tudásukra, a lélekjelenlétükre és a társukra számíthatnak.

A sport ad fegyelmet, a kutyák pedig keretet.

– Ötéves korom óta aktívan sportolok, a dzsúdó mellett a thai box, sőt, a rögbi is az életem része volt. Edzőként gyerekeket tanítottam, akik közül többen világversenyeken álltak a dobogó tetején, sőt, 2012-ben én magam is MMA-világbajnokságot nyertem, amire ma is büszke vagyok. Ez a közeg, amelyben egyetlen edzésről sem volt szabad hiányozni soha, önfegyelmet és tartást adott, ami a rendőri munkában is hatalmas előny – vélekedik a tapasztalt főtörzsőrmester. – Emellett a kutyakiképzés is fontos nekem, vidéki gyerekként mindig voltak blökijeim, de a rendőrségi kutyázás hozta meg nekem azt a tudást, hogy segíteni tudjak másoknak abban, hogy harmonikusan éljenek együtt az állattal. Így született meg a Fókusz Kutyaiskola, ami rendszeresen szervez tematikus rendezvényeket, előadásokat, nagy rendezvényünket, a Kutyaparádét immár negyedszer tartottuk meg a felelős állattartás jegyében. Sammy, a most nyolcéves belga juhászkutyám is saját nevelés, aki amellett, hogy igazi társ, három szakterületen is kiválóan teljesít szolgálati munkakutyaként. Három hónapos kora óta velem él, én nevelem, és ő is alakít engem. Sammy, amellett, hogy rendőreb, igazi családi kutya is, a lányom egyik legjobb barátja, valamint társaságban is igazi színfolt, közönségkedvenc.

El Camino, akupresszúra, lufihajtogatás.

– Az a mottóm, hogy nem szabad megállni. Amibe pedig belefogtam, azt mindig a legjobban akarom csinálni. Ha elmegyek a strandra napozni, biztos, hogy én akarok a legjobban lebarnulni a nap végére, minden téren versenyben állok a tegnapi önmagammal – mondja nevetve, majd hozzáteszi, tudja, a maximalizmusa nem teszi tökéletessé, csak nyughatatlanná. – Rengeteget formált rajtam emberileg az El Camino végigjárása, ahol volt időm és lehetőségem elmélyedni magamban. Az eredetileg fizikai kihívásnak induló utam épp a legsimább szakaszokon volt a legnehezebb, mégpedig lelkileg. Rengeteget tanultam és tanulok az általam életre hívott Testműhely mozgásterápiás központban, ahol akupresszúrával, oszteoterápiás és holisztikus eljárásokkal foglalkozunk. A kislányom kedvéért vágtam bele a tortasütés rejtelmeinek elsajátításába, ami igazán kikapcsol, de ő vett rá arra is, hogy belevágjak a lufihajtogatásba, amit most is tanulok. Először persze csak gilisztát és kígyót tudtam hajtogatni, de folyamatos a fejlődés. Hiszem, hogy szorgalmas munkával mindent el lehet érni!

Mindig rendőr, minden helyzetben ember.

– Természetesen a „zsaruszemet” nem lehet kikapcsolni, de nem szoktam hazaérve átvizsgálni a lakást – mosolyog a főtörzsőrmester. – A rendőri tapasztalat abban segít, hogy olyan részleteket is észrevegyek az életemben, amiken keresztül jobban átláthatom a világ összefüggéseit, és ott segíthetek, ahol kell. Én nem hiszek a véletlenekben, ez szerintem sorsszerű. Ebben a tekintetben, végső soron, azt hiszem, tényleg sikerült Józsivá válnom, miközben rendőr lett belőlem.

K. D.

FOTÓ: PATAI ÁRPÁD, SZABÓ GABRIELLA