Medencétől a világversenyig
Gyerekként abbahagyta, felnőttként visszatért. Wéber Vanda főtörzsőrmester, a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság Határrendészeti Osztály Határrendészeti Távfelügyeleti Irányító Központ főhatárrendésze, a BM pontszerző úszóversenyein sorra nyeri az 50 méteres számokat.
Tavaly minden egyéni és váltós eredményével első lett, idén pedig Ciprusra és a rövid pályás Eb-re készül. Pedig volt idő, amikor úgy tűnt, a fizikatanár egy tollvonással véget vet karrierjének.
Amikor hatévesen először elment úszótanfolyamra, senki nem sejtette, hogy egyszer majd sorban viszi haza az érmeket. Az édesanyja mindössze annyit szeretett volna, hogy a lánya ne járjon úgy, mint ő.
– Anyukám majdnem belefulladt fiatalon a Fertő tóba. Azt mondta, ha egyszer gyereke lesz, annak tudnia kell úszni, ezért íratott be – mesélte.
Vanda ezután az általános iskolában testnevelés tagozatra járt, és választott sportja az úszás lett. Ott figyelt fel rá az első edzője, és hamar kiderült: nemcsak lubickolni tud, de versenyző alkat is. Elindult az első megmérettetésen, és onnantól nem volt megállás.

– Minden hétvégén versenyem volt. Hétfőtől péntekig háromnegyed 6-tól fél 8-ig edzettem, aztán mentem iskolába – emlékszik vissza. – Délután négytől este hétig újra uszoda, fél nyolckor értem haza, és akkor írtam meg a leckét. Hétvégén sem tudtam menni a többiekkel, nem jártam péntek esténként sem bulizni, mint más fiatal. Én edzésekre, versenyekre, nyáron meg edzőtárborba mentem. Gyerekként ezt mégsem áldozatként fogtam fel. Ott voltak a csapattársak, barátok, a medence számított az otthonomnak. Sorra jöttek a versenyek, 12 évesen Budapesten indultam az ifjúsági országos bajnokságon. A 90-es években külföldre jutni gyerekként ritkaság volt, de az úszás révén bejártam Európát. Olaszországba, Dániába, Romániába, Szerbiába és Szlovákiába is eljutottam. Az első nagy versenyem Olaszországban volt, 16 évesen. Egy veszprémi versenyző visszalépett, a budapesti keret pedig engem küldött helyette. Életem legjobbját úsztam 100 méteren, de amikor megláttam, hogy tizedekkel maradtam le a dobogóról, sírva fakadtam. Az edzőm odajött hozzám vigasztalni: „Ne aggódj, délután lesz az 50 méter, és összeadják a két eredményt!” Mindig sprinter voltam, délután brutál időt úsztam. Nem csak első lettem, pályacsúcsot értem el.
Közben Vanda elkezdte a középiskolát, és úszókarrierjének végül a fizikatanár vetett véget.
– Középiskolában a fizikaóra volt az első – mondja. – Mivel reggel hattól edzésem volt, mindig késtem 5-10 percet. A tanár ezt nem nézte jó szemmel, és hiába állt mellém az osztályfőnök meg az igazgató, megbuktatott. A szüleimmel leültünk, és azt mondták, a tanulás az első. Azon a nyáron hagytam abba az úszást.
Vanda nőiruha-készítőnek tanult, majd leérettségizett két év alatt. Szerette a kreatív dolgokat, mégsem találta a helyét. Később a rendészeti pálya kezdte érdekelni, sok határőr barátja volt.
– Jelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskolára, de nem vettek fel – meséli. – Felajánlották a szakközépiskolát, így Miskolcra mentem. 2002-ben útlevélkezelőként szereltem fel az Orosháza Határőr Igazgatóságra, ahol egészen 2025 májusáig szolgáltam. Idén kerültem Mórahalomra, a Határrendészeti Osztály Határrendészeti Távfelügyeleti Irányító Központba, ahol most főhatárrendészként látom el a szolgálatot.
Tíz év kihagyás után került újra medence közelébe.
– Nem hagyott nyugodni a vérem. Jelentkeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés szakára, és ott összefutottam egy régi úszótársammal. Mondta, hogy kellene valaki a női váltóba. Tíz év kihagyás után mentem vissza. Edzés nélkül indultam, nagyon nehéz volt, de visszaszoktam.
Aztán 27 évesen már a szenior mezőnybe került, és újra versenyzett. Azóta edzői képesítést is szerzett, figyeli az új technikákat, videókat, külföldi módszereket. Jó pár évvel ezelőtt kezdett el a rendőrségi versenyeken úszni.
– A BM úszóversenyein mindig ott vagyok, az 50 métereseket általában megnyerem – mondja. – Tavaly minden számban első lettem egyéniben és váltóban is, és kiérdemeltem a legjobb női úszó címet. Az egyik legemlékezetesebb versenyem 2022-ben volt Rómában. Akkor csapattal mentünk, lányokkal, fiúkkal. Visszajött a régi edzőtáboros hangulat. Szurkoltunk egymásnak, örültünk a másik sikerének. Ez volt az első ilyen közös élményem, ezért lett ennyire meghatározó.
Az évek során kivételes sportteljesítményeivel számos alkalommal bizonyította kitartását és elhivatottságát. Az érmeket azóta is sorra nyeri – legyen szó hazai vagy nemzetközi megmérettetésről. 2023-ban Portugáliában, Madeirán rövid pályán bronzérmet szerzett, míg 2017-ben Abu-Dzabiban, a 2nd USIP World Police Games versenyen a női váltó tagjaként a 4. helyet szerezte meg. Sportolói pályafutása azonban nem merül ki az úszásban – többféle versenyszámban is indult a BM versenyein. Súlylökésben idén a 3. helyet szerezte meg, míg tavaly 100 méteres síkfutásban ezüstérmes lett, és ugyanebben az évben súlylökésben a 4. helyen zárt. A BM Fekvenyomó Bajnokságon 2024-ben és 2025-ben is a női II. korcsoport ezüstérmese lett, bizonyítva ezzel erejét és technikai tudását. Tavasszal részt vett a Pump & Row versenyen is, és csapatával a dobogó második fokára állhatott fel. Most újabb célok állnak előtte:
– Készülök a decemberi rövid pályás úszó-Európa-bajnokságra, ami Lengyelországban lesz. A BM novemberi úszóversenyén pedig megint szeretnék a dobogó tetején állni – tette hozzá.
RÁDI MÓNIKA
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA