Abban nincs semmi szokatlan, amikor életet ment két járőr, és talán abban sem, amikor ugyanők megint akkor vesznek részt ilyen drámai intézkedésben, amikor ismét együtt járják az utcákat. Az viszont figyelemre méltó, amikor egy ilyen duplázás két olyan zsaruval fordul elő, akiken még szinte új az egyenruha. Giesinger Márk tavaly februárban, Varga Péter 2024 júliusában szerelt fel. Utóbbi rögtön a Tatabányai, Márk előbb a Szentendrei Rendőrkapitányságra, ahonnan négy hónappal később került a megyeszékhely rendfenntartói közé.

– Késő este épp technikai szüneten voltunk a kapitányságon, amikor a tevékenységirányító szólt, siessünk egy tatabányai utcába: egy ingatlanban szélsőségesen önveszélyes cselekedetet hajtott végre egy 45 éves nő – idézte fel Giesinger Márk, a szolgálati autót Varga Péter vezette. – Útközben megtudtuk, a 112-t a nő egyik hozzátartozója hívta, aki ezt megelőzően videotelefonált vele, és így volt szemtanúja annak, ahogy a nő megvágta magát a karhajlatán. A bejelentő nem tudta a házszámot, csak leírást adott az ingatlanról, amit sötétben nem volt könnyű megtalálni. Futva kerestük, hogy ezzel ne vesztegessünk sok időt, és amikor meghallottuk egy nő jajveszékelését, odaszaladtunk. A kapu és a bejárati ajtó is nyitva volt, így azonnal bejutottunk. Ott már tisztán hallottuk a kiáltozást, és meg is láttuk, ahogy a konyha küszöbénél ült, erősen vérzett. Falfehér volt, és azt mondogatta, meg akar halni. Felnőtt lánya is az ingatlanban tartózkodott, de képtelen volt bármit is csinálni, sokkot kapott.

A dráma tovább fokozódott.

– Ahogy minket megpillantott, valósággal ránk ripakodott, hogy meg ne próbáljunk segíteni rajta. De a hangján azt is hallottuk, és erre a viselkedéséből is következtetni tudtunk, hogy ajzószerek hatása alatt áll, ezért a felszólítását figyelmen kívül hagytuk – vette át a szót Varga Péter. – Én mögé kerültem, és sikerült lefognom, Márk pedig valahogy fel tudta húzni csupasz karjára a taktikai érszorítót. Nem volt könnyű, mert végig passzív volt. Bandázsolni is csak úgy lehetett, hogy a karját behúzta maga alá. Szerencsére nagyon legyengült, mármint a mi szempontunkból szerencsére, mert így nem volt vele olyan nehéz dolgunk, és a vérzését is sikerült elállítani. Annyiból neki is szerencséje volt, hogy nem hosszában vágott bele az ütőerébe, hanem keresztbe; ha hosszában vág, elvérezhetett volna. Megbilincseltük, mivel veszélyt jelentett saját magára, és stabil állapotban adtuk át a mentősöknek, majd bekísértük őket a kórházba.

Nem késett az elismerés.

– Alig írtuk meg a jelentést, rádión hívott az ügyeletvezető, és tolmácsolta a kapitányság vezetőségének dicséretét, másnap pedig hívatott minket a vármegyei főkapitány, akitől jutalmat kaptunk. Jó érzés, annál is inkább, mert ez az életmentés lelkileg is megterhelő volt – folytatta Giesinger Márk, akinek ez a második életmentése, és elárulta, az elsőnél is Varga Péter volt a társa. – Pár hónapja történt. A Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központtól jött jelzés, hogy egy 16 éves tatabányai lány az egyik közösségi oldalon bejelentette, még aznap öngyilkosságot fog elkövetni, de a lakcímén nem találtuk. Csak a nagymamáját kutattuk fel, aki azt mondta, unokája az apjával van Vértesszőlős külterületén, sajnos egy olyan részen, ahol nincs sem utca, sem házszám, a helyrajzi számot pedig nem ismerte. Csak egy kb. tízéves fotón tudta megmutatni az ingatlan külső képét, ezzel indultunk neki az éjszakának. Sietnünk kellett, mert már éjfél felé járt. Péter szerencsére ismerős arrafelé, és ráhibázott a környékre. Éjjel 1 lehetett, amikor bementünk, és megnyugodtunk, a lányt sértetlenül találtuk. Az a helyzet nem volt annyira drámai, mégsem fogjuk soha elfelejteni, mert a zaklatott lány azt mondta, ha mi nem megyünk, megtette volna; az apja a kisszobában aludt, és nem tudta, mire készül a gyermeke. Pár nappal később, amikor Péterrel ismét egymás mellé osztottak be közterületi szolgálatra Tatabányán, volt egy különleges találkozásunk. Szembejött velünk a lány nagymamája, és köszönetet mondott.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG