Mentőápoló és rendőr főtiszt

2025. 05. 17., szo - 08:23
Zsaru Magazin

Molnárné Tóth Viktória alezredes 30 éve rendőr és 20 éve mentőápoló. Fáradhatatlanul képezi magát, hogy még felkészültebben tudjon segíteni a krízisben lévő embertársainak.

– Hogyan fonódott össze az életedben ez a két igen fontos szakmai terület?

– Minden krízishelyzetben azt kerestem, hogyan tudnánk még hatékonyabb támogatást adni, illetve hogyan tudtunk volna még jobban segíteni egy-egy balesetnél. Elvégeztem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elsősegély-tanfolyamát, aki ott jól vizsgázott, azoknak felajánlottak egy egyéves mentőápolói tanfolyamot. Mentőautóra kerültem szekundánsként. Szerettem volna, hogy legyen akkreditációm. Jelentkeztem önkéntes munkára az Országos Mentőszolgálathoz. A szabadnapjaimon tanultam, így megszereztem a felsőfokú mentőápolói végzettséget. Ezt követően egyre több helyre hívtak életmentést oktatni.

Mentősként

– Előfordult már, hogy a kollégáidat instruáltad egy életmentés során?

– Igen, naponta van erre szükség. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Tevékenységirányítási Központ ügyeletvezetője vagyok. A helyszínen lévő kollégáinkat gyakran segíteni, támogatni kell, hogy még hatékonyabban tudjanak eljárni, és enyhítsük a krízis nyomasztó szorítását. Mindig vannak olyan kollégák, akik telefonon hívnak fel, és támogatást igényelnek. Volt már erre példa szülésnél, életmentésnél. Mindaddig kapcsolatban vagyok velük és támogatom őket, amíg szakszemélyzet érkezik ki. Addig is stabilizálják a rászorulók állapotát, illetve megakadályozzák az állapotromlást. Ez nagyon fontos.

– Életmentés során közvetlenül is irányítottál már civileket?

– Volt arra is példa, amikor közvetlenül az állampolgárokat instruáltam. Az egyik ilyen alkalommal a rendőrséghez jött a hívás, hogy az autópályán motorosbaleset történt, és a sérült nagyon súlyos állapotban van. Mondta a bejelentő, hogy nagyon távol áll tőle, hogy egy ilyen helyzetben segítséget tudjon nyújtani, de sikerült meggyőzni, erőt vett magán, csinálta, amit mondtam, és így sikerült megmenteni a motoros életét.

– Milyen emberi tulajdonságra van a legnagyobb szükség az instruálás során?

– Állítólag jó a meggyőző erőm, gyakorlott irányító vagyok, megtanultam megőrizni a nyugalmam a legnehezebb pillanatokban is. Szükséges a határozottság, a jó stresszkezelés, empátia, szuggesztivitás. A mentésirányító képzésben a telefonos újraélesztés is benne van, mivel az első 10 percben eldől minden, tehát ha a helyszínen lévő laikus nem kezdi el az újraélesztést, akkor a kiérkező mentők már nem tudnak segíteni.

– Mennyire jellemző az újraélesztés készségszintű ismerete a kollégáid körében?

– Hosszú évek óta profi szinten képezik a rendőröket a Police Medic tanfolyamokon is, aminek az a célja, hogy a mindennapi rendészeti munka során megfelelően és hatékonyan legyenek képesek életet menteni. Amikor én kezdtem oktatásokat tartani, akkor még nagyon kevesen tudtak újraéleszteni, most már szerencsére egyre többen képesek rá. Ez az életmentő tevékenység élethosszig tartó tanulást igényel, a szakmai képzéseknek rendszeresnek kell lenniük. Az újraélesztéshez is ötévente jön ki az új protokoll. Vizsgálják ilyenkor az esetek számát, és a hatékonyság érdekében próbálják finomítani, változtatni. Így jutunk el a legjobb módszerig. Adrenalinlöket az, amikor életmentő helyzetbe kerülünk, és pillanatok alatt kell jó döntést, döntések sorozatát meghozni.

– Mi kell a jó irányításhoz?

– Az irányításnál négy fontos dolog jut az eszembe: nagyon fontos a tapasztalat, a jó emberismeret, az információk rendszerezése és a tényekre hagyatkozás. Így hozom meg az azonnali döntést. Már a kollégáknak a hangszínéről is meg tudom állapítani, hogy ki került komoly stresszhelyzetbe. Ilyenkor igyekszem őt támogatni, megnyugtatni, mert csak tiszta fejjel lehet segíteni és jó döntéseket hozni. Egész Budapestet felügyelem. Tudom kezelni a stresszt, mindent megpróbálok megtenni, amit lehet. A legnagyobb jutalom, amikor megmenthetünk egy emberi életet, vagy sikerül valakinek enyhíteni a szenvedését. Mindkét hivatásomban viszonylag nehéz nőként boldogulni, elfogadtatni magad. Amikor én kezdtem, akkor még nem volt női mentőápoló, kb. tíz éve változott a helyzet. Nagyon szeretem mindkét szakmámat, a szolgálunk és védünk a hitvallásom, ami maximálisan megvalósul az életemben.

RÉTI ERIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG


Kapcsolódó oldalak