Mennyi? Kétszer tizenöt!

– Kerek harminc éve vagyok az állományban, és ennek pontosan a felét, tizenöt esztendőt szolgáltam utcán. Ami egyenruhásként lehettem, azt mindent kipróbáltam. Voltam járőr, körzeti megbízott, szolgálatparancsnok, ügyeletes és őrsparancsnok. Hat évvel ezelőtt utóbbi feladatkörből váltottam rendészeti elemző-értékelő beosztásba, és nem bántam meg, hogy éltem ezzel a lehetőséggel – foglalta össze Adamik János, aki szobafestő-mázolónak tanult, de a rendvédelem is érdekelte, és a sorsát a Csopaki Rendészeti Szakközépiskola felvételi bizottságára bízta. – Míg körzeti megbízottként egy-egy, addig őrsparancsnokként már több település közbiztonságáért feleltem, jelen beosztásomban pedig egy teljes megye valamennyi településére, kapitányságára és rendőrőrsére vetem vigyázó szemem. Szeretem a munkámat; sokrétű, szerteágazó, és szinte minden szakterület számára kulcsfontosságú.

Játékosan látványos történelemóra.

– Feladatkörömnek is szerepe lehet abban, hogy rákaptam a LEGO-ra, mert elemző-értékelőként semmit nem kezdek el tervezés nélkül, mert minden adat, gondolat vagy feladat olyan, mint egy LEGO-darabka, amely csak egymáshoz illesztve lesz egész – magyarázta az alezredes, aki felnőttként érzett rá a dán alkotójátékra. – Sokakkal ellentétben nem gyerekkori élményeken alapul a rajongásom, akkoriban nem is volt LEGO-m. Családos emberként jelent meg az életemben, amikor a nagyobbik fiam számára történelmi tematikájú játékot kerestem, de a boltokban ilyet nem találtam, még a LEGO-tól sem. Mivel azonban ennek a kreatív játéknak a darabkáiból szinte mindent meg lehet alkotni, gyűjtésbe és építésbe kezdtem. Ennek volt köszönhető, hogy a nagyobbik fiamhoz úgy tudtam közelebb hozni az iskolai tananyagban szereplő, lényegesebb történelmi eseményeket, hogy közösen megépítettük a helyszíneket, és eljátszottuk a történéseket. Így élményszerű volt, és maradandó. Ma már hárman osztozunk a múltidézős élményekben, hiszen csatlakozott hozzánk a kisebbik fiam is.

Hadseregek állomásoznak a vitrinjében.

– Sokezer LEGO-darabkát tartok az otthonomban, ahol teljes falat beborító vitrinben vannak a különféle épületmakettek és az egyenruhás seregek, a hajók többségének csak a tetején jutott hely – mosolygott Adamik János, aki az évek során a LEGO-gyűjtők társaságába is betagozódott. – Barátokra is szert tettem, akikkel már kiállításokon is részt vettem. Legutóbb a székesfehérvári Hiemer-házban volt közös bemutatónk, ahol felépítettem a thermopülai csata diorámáját; de volt már kiállítva vadnyugati és viking világot idéző terepasztalom is. Számomra külön öröm, hogy LEGO-alkotásokkal vehettem részt a Fejér megyét és a rendészeti munka sokszínűségét bemutató kiállításon az Országos Rendőr-főkapitányság alulájának karzatán. Néhány héttel ezelőtt a rendőrség napja alkalmából a székesfehérvári városházán tartott ünnepségen mutathattam meg rendőrségi feladatköröket szemléltető LEGO-pillanatképeket.

Építő jellegű megfejtés.

– Szerintem a LEGO azért is olyan népszerű, mert a lényege jól rímel a sikeres életre – summázta Adamik János, és bővebben is kifejtette. – Bármibe is kezdünk bele, úgy jutunk egyről a kettőre és ötről a hatra, ha tervezünk. És minden alkalommal, amikor megállunk, hogy célunkat szem előtt tartva lehetőségeinket számba vegyük, csak látszólag tétlenkedünk, mert ilyenkor lép előrébb a szellemünk: ezzel a játékkal valójában a jövőbe vetett hitünket építjük. Akkor is, amikor a múltat idézzük.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, ARCHÍV