A szolgálat és az alkotás két, látszólag távoli világ, mégis szorosan összekapcsolódik az életében.

– Sok rendőrös filmet néztem kiskoromban, az egyik ismerősöm is hivatásos volt. Vagánynak találtam, és úgy éreztem, nekem is megfelelő lenne. Azonban amikor a továbbtanulásról kellett dönteni, mégis más irányba mentem, és a kulturális antropológiát választottam. Érdekes volt, de nem éreztem igazán magaménak – meséli. – Ekkor jelentkeztem a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába. 2011-ben szereltem fel a XIX. Kerületi Rendőrkapitányságra, ahol két évet töltöttem, majd az V. Kerületi Rendőrkapitányságra kerültem járőr, majd járőrvezető beosztásba.

Azonban 2020 óta a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság Központi Közlekedési Szabálysértési Osztályon dolgozik referensként. Persze az irodai munka mellett kevesebb az adrenalin.

– Néha hiányzik – ismeri el. – Amikor megszületett a kislányom, fontos lett a kiszámíthatóság, a biztonság. Pályafutásom alatt sok emlékezetes esettel találkoztam, de bennem azok hagytak mélyebb nyomot, amikor egy bajba jutott embernek tudtam segíteni.

Az egyik ilyen esemény volt, amikor egy férfi felmászott egy hídra, és nem akart lejönni onnan. Egyedül csak vele volt hajlandó szóba állni.

– Kedvesen közelítettem meg, csak nekem nyílt meg, és elkezdtünk beszélgetni. Végül sikerült meggyőzni, és lejött a hídról. Az emberek mindig könnyen nyílnak meg nekem. Az a tapasztalatom, hogy ha én is kedvesen, higgadtan közelítek hozzájuk, ők is másképpen reagálnak. Egy másik esetben egy bűnöző elfogásában támogattuk a Terrorelhárítási Központ egységét. Golyóálló mellényben várakoztunk a kocsiban, amikor egyszer csak megjelent a gyanúsított, akit el kellett kapni. Ezek azok a helyzetek, amelyek kívülről filmszerűek, belülről inkább koncentráltak és feszültek. Akkor persze csinálod, visz az adrenalin, aztán később gondolja át az ember, hogy bármi történhetett volna.

A feszültséget ma már futással vezeti le. Rendszeresen fut, hobbiszinten. Indult a Budapesti Rendőr-főkapitányság terepfutó versenyein és más megmérettetéseken is. Korosztályában volt már első helyezett a nők között.

– Ezeken a versenyeken nagyon jó a hangulat. A tömeg visz magával. Edzeni azonban egyedül szeretek, zene nélkül. Ilyenkor kiürítem az elmém. Csak a futás van, és a gondolatok.

A futás mellett énekel is, a Vox Laurus Vegyes Kar szoprán tagja. Kislánya óvónője is ott énekelt, ezért elment egy előadásra, és neki is megtetszett. Jelentkezett. Más szerzők művei mellett Beethovent, Verdit énekelnek főleg, de a Requiemet is megszólaltatták egy templomban. Fellépnek egyházi iskolákban, művelődési házakban, közösségi tereken. Otthon pedig kinyílik a kreatív világ: lakberendezés, térformálás, színek.

– Szeretem, ami nem megszokott: 3D-s panelek a falon, saját kezű megoldások. Az irodámat is én rendeztem be. Most kezdtem el akvarellt festeni, makramét készíteni. Mindig a kreatív közegben éreztem jól magam. A rendőrség sok negatív dologgal jár. Ezek a pozitív tevékenységek kiegészítik. A kulturális antropológia sem veszett kárba. Nagyon jó alap volt: a kommunikáció, a megfigyelés. Ezeket nap mint nap használom rendőri munkám során. Szeretek kapcsolatot teremteni. És az emberek valamiért gyakran megnyílnak nekem.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG