– Közel negyven évet töltött a pályán. Nehéz a búcsúzás?

– Nagyon. A hivatás az ember mindennapi részévé válik, a kollégák szinte családtagok.

– 1985-ben szerelt fel, kevés nő dolgozott akkor a testületnél. Kellett ahhoz merészség, hogy ezt a pályát válassza?

– Nem éreztem, hogy ehhez bátorság kell, hiszen ebben nőttem fel. Édesapám is rendőr volt. Ha volt egy hosszabb nyomozás, a munka után a kollégái nálunk gyűltek össze, valamennyire megismertem ezt a világot. Korán elhatároztam, hogy rendőrnek jelentkezem.

– Az árnyoldalait is ismerte?

– Néha durvább esetekről is hallottam.

– Nem tántorították el a pályától?

– Nem. Akkor egy gyerek másképp gondolkodik. Furcsának találja az efféléket, de nem gondol bele a mögöttes tartalmakba.

– Nyomozóként kezdte, majd vizsgáló lett. Nagy különbség volt az akkori bűnügyi munka és a mai között?

– Persze, össze sem lehet hasonlítani. A technika is teljesen más volt. Még mechanikus írógépen dolgoztam. Akkor kezdtek el megjelenni az első fénymásolók, nagy szám volt, de azok ma már szinte őskövületnek számítanak. Pedig nem is telt el sok idő azóta. Aztán megjelentek a különféle mobiltelefonok, alkalmazások, kamerák, amelyek megkönnyítik a mai nyomozók munkáját.

– A technika a bűnözőket is segítette.

– Ma olyan bűncselekményekkel szembesülünk, amelyekről akkor még el sem tudtuk képzelni, hogy valaha ilyen ügyekben fogunk nyomozni. Ilyenek például a virtuális térben elkövetett csalások. Átalakult a bűnözés struktúrája. Amikor a Pécsi Rendőrkapitányságon dolgoztam, hetente történt rablás. Az a klasszikus közterületi bűncselekmény ma már szinte eltűnt, amikor valakinek kitépik a kezéből a táskáját, vagy letépik róla az ékszert.

– Mi ennek az oka?

– Az akkori bűnözők kiöregedtek, vagy már nem is élnek. Nincs utánpótlás. Manapság könnyebb a szobában vagy online térben elkövetni a bűncselekményeket. Ugyanígy átalakult a rendőrség munkája is. Míg akkor a nyomozás „talpas” munka volt, ma már a bűnüldözés jelentős része az online térben zajlik, de a fejlett technika minket is segít.

– Később a bűnügyi osztályon a gazdaságvédelmi alosztály vezetőjének kérték fel.

– Szép korszak volt. A nulláról építettük fel az alosztályt. A vizsgálat és a felderítő alosztály akkor kezdett el szorosan együtt dolgozni, úgyhogy nem különült el egymástól, ami újdonságnak számított. Kis létszámú alosztály volt rengeteg feladattal, de kitűnően működtünk együtt. Sikertörténet volt.

– Váratlanul érte 2001-ben, hogy kinevezték a Komlói Rendőrkapitányság élére?

– Meglepett. Rajtam kívül akkor csak egy női kapitány volt az országban. Hatalmas kihívás volt összetettebb feladatokkal.

– Két évig vezette a kapitányságot. Milyen problémákkal találkozott, valamennyit sikerült megoldania?

– Komló elég érdekes település volt. A bányák megszűnésével sokan hátrányos helyzetbe kerültek. Főleg az idősebb bányászok. Kialakultak gettós részek, ahol gyakran előfordult a vagyon elleni bűncselekmény, garázdaság, rivális családok közötti konfliktus. De egy nagyon jó projektet hoztunk létre, visszaállítottuk a városi körzeti megbízottak szolgálati rendszerét, és nagyon jól bevált. Sikerült olyan körzeti megbízottakat találni, akik tényleg szívügyüknek érezték annak a városrésznek a gondjait, ahol dolgoztak, és pontosan ismerték is. Tökéletesen tudtak együtt dolgozni a nyomozókkal, sokat segítettek nekik.

– Ezután következett egy még nagyobb ugrás: 2006-ban a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi rendőrfőkapitány-helyettesének nevezték ki. Hat évet töltött ebben a pozícióban.

– Nagyon jól szervezett bűnügyi igazgatóság várt jó osztályvezetőkkel, szakmailag felkészült kollektívával és kitűnő csapattal. A célkitűzésem az volt, hogy hatékonyabban működjön együtt a megyei és a városi vezetés. Sok esetnél együtt dolgoztunk a városi kapitányságokkal, például a Bándy Kata-ügyben, melyben, ahogy többen emlékeznek is rá, egy rendőrségi pszichológust gyilkoltak meg.

– Melyik volt a legemlékezetesebb esete?

– Több ilyen volt. Az egyik például a nagy disznófelvárásláshoz kapcsolódó csalás, amely három megyére terjedt ki, és több mint ötszáz sértettje volt. Egy kormányrendelet meghatározta a sertés legalsó eladási árát, ami alatt nem lehetett értékesíteni, és a gazdák nem tudták eladni az állataikat. Egy szervezett bűnözői csoport fiktív céget alapított, majd elkezdték terjeszteni, hogy felvásárolják az állatokat a kiszabott ár felett. A gazdák örültek, sorban hordták oda a jószágot a céghez. A bűnözők az utolsó mozzanatig kidolgoztak mindent. Persze a végén nem fizettek. Sikerült valamennyi elkövetőt elfogni, és komoly ítéletet kaptak. Korábban nem is találkoztunk ilyen üggyel.

– Többször kitüntették. Mi kell ahhoz, hogy az ember jól végezze a munkáját? Milyen tanácsot adna a fiataloknak?

– Nem szeretek tanácsot adni. Mindenki a saját útját járja, de az biztos, hogy ehhez a munkához elengedhetetlen az elhivatottság.

– Ez a siker titka?

– Ez is, de mellette sokat kell dolgozni, és nem árt, ha van az embernek szerencséje is. Bár azt mondják, a kemény munka hozza meg a szerencsét. Legfőképpen én a jó csapatmunkában hiszek, amikor összeülünk, és közösen ötletelünk.

– Ehhez a munkához maximalizmus kell?

– Én magammal szemben is követelményt támasztó vezető voltam, maximalista vagyok.

– Ez előny egy vezetőnél?

– Szerintem igen, mert ha az ember maximalista, akkor ezt a példát mutatja, ami nagyon fontos dolog. Ha mások azt látják, hogy én a maximumot nyújtom, akkor valószínűleg ők is ezt fogják tenni, fel akarnak zárkózni.

– Mit fog csinálni nyugdíjas éveiben?

– Vannak terveim, elsősorban három kislány unokámmal szeretnék több időt tölteni. Nagyon szeretik, amikor fejből mesélek. De megvannak még azok a mesekönyvek is, amelyekből még a gyerekeimnek olvastam.

Ambrus Ágnes ezredes

1985-ben kezdett a Pécsi Rendőrkapitányságon nyomozóként, majd vizsgálóként folytatta. 1989-től a bűnügyi osztály vizsgálati alosztályán csoportvezető, 1990-től alosztályvezető. 2003-tól a bűnügyi osztály helyettes vezetője. 2004-től 2006. július 21-éig a Komlói Rendőrkapitányság vezetője. 2006. július 22-étől 2012. november 30-áig Baranya megyei bűnügyi rendőrfőkapitány-helyettes. 2012. december 1-ével rendelkezési állományba került. 2014-től a Bűnügyi Igazgatóságon kiemelt főnyomozó, majd kiemelt főreferensi beosztásokat töltött be.

2003-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, 2004-ben rendőrségi főtanácsos lett, 2002-ben és 2008-ban miniszteri elismerésben, valamint többször országos, illetve megyei rendőrfőkapitányi dicséretben, jutalomban részesült. Soron kívüli léptették elő 2001-ben alezredesi, 2007-ben ezredesi rendfokozatba.

Rádi Mónika

Fotó: Béres Attila