Nagyon szerencsés egybeesés.

– Szabadnapos voltam, mezőgazdasági munkát végeztem, és a géppel épp az erdő szélénél fordultam, amikor a szemem sarkából láttam, valami mozog a tábla szélénél. Leállítottam a motort, és közelebbről is megnéztem, de valahol sejtettem, miről lehet szó – idézte fel Székely Sándor, és a feltételezése beigazolódott. – Három csenevész kiskutya téblábolt felém, amikor feléjük indultam, négy-öt hetesek lehettek. Hamarosan megpillantottam két másikat is egy zsák mellett, de az egyik annyira le volt gyengülve, hogy nem sokkal később el is pusztult, pedig rögtön kivágtam egy műanyag flakont, és vizet adtam nekik. A másik négyet azonban még meg lehetett menteni, ezért felhívtam Széll László törzszászlóst, a Záhonyi Rendőrkapitányság ügyeletes szolgálatirányítóját, és megkaptam tőle a kisvárdai állatmenhely telefonszámát. Sajnos nem tudták megoldani a kiszállást, és azt is elmondták, teljesen tele vannak. Erről tájékoztattam a szolgálatirányítót, aki odaküldött két járőrt.

Varga Gyula zászlós, Mándok körzeti megbízottja és a járőrvezetőként szolgáló Lakatos Győző őrmester érkezett a szabolcs-szatmár-beregi város közelében lévő helyszínre.

– Örültem, hogy jöttek, mert sok volt a dolog, folytatnom kellett a munkát, de többször is odamentem hozzájuk, hogy jutottak-e valamire a telefonálgatással – folytatta a szabadnapos zsaru, akinek hamarosan át kellett robognia egy másik földterületre. – A kollegákra bíztam a kutyusokat, és már egy másik táblán arattam, amikor felhívtak, hogy Kocsi Patrik őrmester is megmozgat minden szálat, hogy a kölykök minél hamarabb állatmenhelyre kerüljenek. Úgy egy óra múlva még egyszer hívtak, hogy Patrik egy ismerőse révén talált nekik helyet Nyíregyházán, és el is jön értük. Jó volt ezt hallani, mert már aggódtam. Még munkál bennem annak a februári esetnek az emléke, amikor borzalmasan elhanyagolt állapotban találtam rá egy láncra vert kutyára egy tiszabezdédi ingatlan hátsó udvarában, ahol áramlopás gyanúja miatt kellett intézkednem. Kisvárdai állatmentők jöttek érte, de annyira legyengült szegény, hogy útban az állatkórház felé kimúlt. Ezúttal minden rendben ment, a négy életben maradt kiskutya kapott a sorstól egy esélyt.

Kocsi Patrik őrmester, a Záhonyi Határrendészeti Kirendeltség kutyavezetője egy nyírbátori, önkéntes állatmentő ismerőse közbenjárásával vette fel a kapcsolatot a nyíregyházi Felemás Mancsok Kölyökmentő Alapítvány vezetőjével, ahol mind a négy blökit fogadták, és a saját autójával ment el értük. Ezután a Záhonyi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály munkatársai bűncselekmény gyanúja miatt indítottak eljárást ismeretlen tettes(ek) ellen a kitett és túlélésre esélytelenül sorsukra hagyott kölyökkutyák ügyében.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG