Csom Henrietta alezredes 27 éve viseli az egyenruhát, mégis ugyanazzal a lelkesedéssel beszél a jövőről, mint egy pályakezdő. Pályafutása során volt nyomozó, bűnmegelőzési szakember, előadó, rendezvényszervező, most pedig új feladat vár rá: sportinstruktorként segítheti kollégái egészségmegőrzését. A változás azonban nem egyik napról a másikra jött el.

Története egy alföldi kisvárosban kezdődött. A gimnazista lány akkor még csak annyit tudott, hogy szereti a sportot, érdekli a történelem és vonzza a rendőri hivatás. Még diák volt, amikor levelet írt a Rendőrtiszti Főiskolának, hogy megtudja, milyen felvételi követelmények várnak rá. A válasz egy vaskos tájékoztató csomag volt, ő pedig pontról pontra megtervezte a felkészülést.

– Utólag néha magam is meglepődöm, mennyire tudatos voltam akkor – idézi fel.

A főiskolai évek máig meghatározó emlékként élnek benne. A tanulás és a sport egyszerre volt jelen az életében, a nyomozói pálya pedig valódi hivatást kínált. A diploma megszerzése után a Budapesti Rendőr-főkapitányságra (BRFK) szerelt fel, majd az évek során több területen is kipróbálta magát. Nyomozóként kezdte szolgálatát, később más szakterületeken dolgozott, mígnem a bűnmegelőzésben találta meg igazán önmagát. Iskolákban tartott előadásokat, fiatalokkal beszélgetett az internet veszélyeiről, zaklatásról és drogprevencióról, kreatív programokat szervezett, sőt kollégáival egy rendőrségi szabadulószobát is létrehozott.

– Mindig azt gondoltam, hogy egy kicsit hobbirendőr vagyok. A munka mellett taníthatok, motiválhatok és alkothatok is – mondja.

Miközben másokat ösztönzött, háttérbe szorult nála a sport. Jött a család, a három fia nevelése, a házépítés, a mindennapi teendők. Közel 25 év telt el úgy, hogy a rendszeres mozgás másodlagossá vált. A fordulat váratlanul érkezett. Egy januári napon a fia hívta magával az edzőterembe.

– Megkért, hogy menjek le vele. Kint hideg volt, talán a hó is esett. Ilyenkor kevesen indulnak lelkesedéssel az edzőterembe – meséli. – De azt mondtam, legyen, megnézem, milyen. Egyetlen alkalomról volt szó, legalábbis így indult. Lementem, és ott ragadtam. Az első edzést követte a második, majd a harmadik. Hamarosan nemcsak mozogni szerettem volna, hanem megérteni is mindazt, ami a fejlődés mögött áll. Fitneszinstruktori, majd személyi edzői végzettséget szereztem. A vizsgán kiváló eredménnyel végeztem, miközben főállásban a rendőrségen dolgoztam. Mindig is ez volt az álmom, de azt hittem, már lekéstem róla. Rájöttem, hogy nem kell újrakezdenem az életemet ahhoz, hogy azt csináljam, amire mindig vágytam. A mozgás számomra sosem csupán a külsőről szólt. Sokkal inkább az egészség, az önfegyelem és a kitartás kérdése. Megtanultam azt is, hogy a sikerhez nem a lelkesedés a legfontosabb. A motiváció elmúlik. A kitartás marad. Én sem azért megyek edzeni, mert mindennap van kedvem hozzá, hanem mert tudom, hogy szükségem van rá.

Az elmúlt évek tapasztalatai végül új irányt nyitottak számára a rendőrségen belül is. Amikor felmerült a lehetőség, hogy sportinstruktorként folytassa munkáját, nem sokat gondolkodott.

– Azt éreztem, mindig is erre vártam. Itt fogom legjobban kamatoztatni az elmúlt években megszerzett tapasztalataimat. Az új feladatkörömben a fizikai állapotfelmérések mellett a kollégák egészségmegőrzésének támogatása, motiválása és a sporttal kapcsolatos tanácsadás is fontos szerepet kap majd. Itt találkozik mindaz, amit az elmúlt évtizedekben megtanultam: a rendőri tapasztalat, a pedagógiai érzék, a pszichológiai tudás és a sport iránti szenvedély. Mert bár a beosztás változik, a cél ugyanaz marad. Segíteni az embereket abban, hogy egy kicsit jobbak, erősebbek és magabiztosabbak legyenek, mint tegnap voltak.

Amikor az alezredest éppen nem edzéstervet készít vagy kollégákat motivál, gyakran egy kórus próbáján találni. A zene ugyanúgy része az életének, mint a mozgás. Már hat éve a BRFK Kórusának a tagja. Sőt, az utóbbi hónapokban még egy új szenvedély is helyet kapott az életében: a rúdtánc, amely egyszerre jelent fizikai és mentális kihívást.

Henrietta szerint az élet egyik legfontosabb leckéje az, hogy az ember merjen változni. Ne azért, mert elégedetlen önmagával, hanem mert mindig van lehetőség fejlődni.

– Nem a nehézségeket keresem, a kihívásokat. És amíg vannak kihívások, addig mindig van hova továbblépni.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG