Domokos Éva százados, a Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság kiemelt főnyomozója a napokban vehette át dr. Töreki Sándor vezérőrnagy, bűnügyi országos rendőrfőkapitány elismerő oklevelét. „Gyermekkorú, fiatal- és felnőttkorú sértettek sérelmére – szexuális cselekményekre kényszerítés érdekében – elkövetett minősített emberkereskedelem, kényszermunka bűntett, valamint szexuális erőszak, szexuális visszaélés bűncselekmények elkövetése miatt indult eljárásban, az elkövetők azonosításában és elfogásában nyújtott kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként.” Ez áll az oklevélen, ezért kapta a dicséretet.

Szekszárdon született, gazdasági mérnöki diplomát szerzett, majd egyetemi szinten sajátította el a szőlőtermesztést és a borászatot is. 2000-ben került a szekszárdi vámhivatalhoz, éppen amikor a bor jövedéki termék lett. Addig szerzett ismeretei ottani feladataiban értek össze. Debrecenbe költözött, a rendőrségnél folytatta a munkát, egy híján húsz évig gazdasági ügyeken dolgozott, manapság javarészt kiskorúak sérelmére elkövetett, nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel foglalkozik.

Korábbi munkáját egyértelmű adatok, számok, kimutatások segítették a gazdasági ügyek vizsgálatánál, ami fekete, az fekete, ami fehér, az fehér. Igaz, ott a jogszabályok dzsungelében is otthonosan kell mozogni. Mostani tevékenysége során pedig az élet megrázó mélységeibe pillanthat bele. A hús-vér valóságba. Úgy került erre a területre, hogy a jogszabály értelmében a gyerekeket csak azonos neműek hallgathatják ki, lévén ők személyes, gyakran intim részletekről számolnak be, pláne a szexuális hátterű bűncselekmények kapcsán. Kellett érzékeny, jól kommunikáló nő erre a területre, merthogy az áldozatok javarészt kislányok.

– Én mindig azt mondom, hogy ők a gyerekeim, csak nem viszem őket haza – vallja Domokos Éva. – Legyen a sorsuk bármennyire megrázó, fájdalmas, legyenek az ügy részletei bármennyire intimek, nekünk mindent meg kell ismernünk a cselekményekkel kapcsolatban, hogy el tudjuk fogni az elkövetőket. Igyekszem a gyerekeket saját nyelvükön és együttérző módon kérdezni. Természetesen van olyan ügy, amelyik mélyebben is megérint, de tovább kell lépnem, nem vihetem magammal a tragédiákat. Ha így lenne, arra lelkileg rámenne az ember.

Kérdezzük végül, mi veszi rá a lakásotthonokban, gyermekvédelmi intézetekben nevelkedő gyerekeket arra, hogy elszökjenek a biztonságból a kiszolgáltatott nyomorúságba. Rabszolgákká váljanak, drogosokká, leitatott emberi „használati tárgyakká”. Erre a kérdésre azonban valószínűleg csak a pszichológusok tudják a valódi választ, néha talán még ők sem pontosan. És hogy mekkora probléma ez a vármegyében? A százados szerint a felszínen talán kisebb, a felszín alatt azonban nagy. És ők pontosan azért dolgoznak, hogy a felszín alatt is minél kevesebb legyen. Említ olyan esetet, amelyben egy apa molesztálta kislányait, mesél külföldre járó „dolgozós lányokról”, kegyetlen emberkereskedőkről. Domokos Évának nagyon sokat segít a lelkileg megterhelő esetek feldolgozásában kedvenc hobbija, a festés, valamint az is, ha elmegy túrázni a természetbe. Amikor aztán visszatér a mindennapokba, sajnos mindig lát újabb és újabb kislányokat az út mentén. Kuncsaftra várnak. Meg egy jobb életre.

De talán már ők is tudják: nem ez az út, amelyik oda vezet.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN