Elhatározások vonzásában.

– Azok közé a gyerekek közé tartoztam, akik nemcsak képzelegtek arról, hogy kipróbálják a küzdősportot, hanem be is mentek az edzőterembe, sőt, ott is ragadtak. Később az ejtőernyőzés ejtett rabul, túl vagyok 247 ugráson, és immár kilencedik éve, hogy rákaptam a futásra, pontosabban a küzdelmes futásra – foglalta össze Deák János, aki azt is elhatározta, rendőr lesz belőle. – A Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában végeztem, és gyalogos járőrként szereltem fel a Nyíregyházi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályára ’99 nyarán. Hamar eldöntöttem, hogy tisztként akarom folytatni a pályafutásom, és 2004-ben diplomáztam a Rendőrtiszti Főiskolán. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályát 2020 januárja óta vezetem, és ekkor már túl voltam egy komoly életmódváltáson: 2017-ben új életet kezdtem. Amikor az első Spartan Race-t teljesítettem, tudtam, ennek lesz folytatása. Teljesen beszippantott az akadálypályás hosszútávfutás, és még mindig nem köpött ki.

Lehet egy magas szinttel feljebb?

– Alig kezdtem bele, elhatároztam, hogy 2018-ban megcsinálom a Spartan Race ikonikus futamát, a Spartan Ultrát. Ez a táv több mint 50 kilométer több mint 60 akadállyal és 3000 méter körüli szintemelkedéssel. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de akartam nagyon! Ma is úgy állok hozzá a napi edzéshez, hogy a rajt csak egy állomás a célhoz vezető úton; a rajtvonalhoz vezető út sokkal nehezebb, hosszabb és fájdalmasabb – magyarázta a kék sportember, aki a lengyelországi Valcianska Dolinában teljesítette először a Spartan Race királykategóriáját. – Azt a felkészülést, míg élek, nem felejtem. A hajnali edzések és a hétvégi hosszú futások rengeteg erőt és kitartást igényeltek… esőben, sárban, hóban, hidegben és forróságban. Emellett a munkám sem egyszerű. Sokszor kellett edzéseket átütemezni, hogy megfelelőn haladjak, fejlődjek.

Minden fejben dől el.

– Amikor eljött a Spartan Ultra napja, izgultam, tudom-e teljesíteni a 15 órás időkorláton belül, de éreztem, hogy ez meglesz, és meg is lett, méghozzá bőven. Persze fájt mindenem, és holtfáradtan azt mondtam: „Ilyet többé soha!” Aztán, ahogyan nálam ez lenni szokott, nem volt elég, és azóta még négy Spartan Ultrát teljesítettem – mondta, és a szemében is látszott, ezek a megpróbáltatások a szellemét is megedzették. – Az ultra nehézségi fok nagyon hosszú táv, és ha egyedül futsz, akaratlanul is számot vetsz magadról… az életedről. A végeláthatatlan emelkedőkön felfelé haladva sokszor kérdeztem magamtól: mit keresek én itt? Miért csinálom? Persze a válasz rögtön megvolt: magamért! Mert ilyen vagyok, és akarom. Ha valamit elhatározok, azt mindenen keresztülviszem, magamat nem kímélve, mert az akarat és a kitartás mindennél fontosabb: a versenyen és az életben, de a munkámban is.

Ultra jó munkahely.

– Természetesen az elmúlt évek alatt számos más futó- és terepakadály-versenyen is részt vettem, melyekből rengeteget tanultam magamról és a korlátjaimról, határaimról. Futottam UTH 54 km-es terepultrát, maratont és jó néhány félmaratont. Van egy nagyon jó csapatunk a munkahelyen, most készülünk a harmadik közös, 221 kilométeres NN Ultrabalatonra – újságolta, és két legemlékezetesebb Spartan-versenyét is felidézte. – Mindkettőt a csehországi Liberecnél szervezték. Az egyik téli Spartan Sprint volt, néhol térdig érő hóban, a másik kora őszi Spartan Ultra, és szinte végig esett, ráadásul egy tavat kétszer is át kellett úszni. Ehhez jött, hogy 35 km megtétele után olyan szerencsétlenül estem, hogy kifordult a vállam, de visszaraktam, és végigcsináltam. Az a 12 óra volt az eddigi legkeményebb megpróbáltatásom.

Ki nagyon korán kel, Spartan-medált lel.

– Az edzéseim döntő többsége 4 körül kezdődik, és nem ritka, hogy munkakezdés előtt már túl vagyok egy 15-20 km-es futáson. A 20 km feletti távokat a hétvégékre időzítem, de azok is kora reggel kezdődnek – mondta, és elégedetten pillantott a medálokra. – A futás kicsit olyan, mint a munkám. Kell hozzá elhivatottság, kitartás, kudarctűrő képesség, melyek átsegítenek a holtpontokon. Soha nem másokkal versenyzem, mindig csak magammal és az elemekkel. Persze a rengeteg edzés és a versenyzés nagy teher, de ebben óriási segítségre van a családom is, támogatásuk, segítségük és biztatásuk nélkül ezt nem tudnám csinálni. Kicsit értük is futok, mert sokszor volt rá példa, hogy ők vártak a célban, ami rengeteg erőt adott.

Előle elfutni képtelenség.

– Akkor is eljártam futni, amikor tizenévesen küzdősportra adtam a fejem, de akkor még jóval rövidebb, néhány km-es távokat teljesítettem – mondta, és elmosolyodott. – Nyíregyházi járőrként egyszer egyenruhában is lefutottam egyben 3 km-t, amikor egy autófeltörő után eredtem, és természetesen elkaptam. Előtte és utána is voltak, akik megpróbáltak meglógni előlem, de mindegyiket utolértem. Utoljára egy kábítószer-fogyasztó próbált elszaladni, akkor már a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Életvédelmi Alosztályát vezettem. De mióta megyei bűnügyi alosztályvezető vagyok, azóta is voltam olyan helyzetben, hogy egy elkövető fontolóra vette a nyúlcipőt, amit rögtön megneszeltem, és a nézésemmel jeleztem: semmi esélyed sincs velem szemben!

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, SPARTAN RACE