Tudta, érezte, megcsinálta.

– Balatonkeresztúri gyerek vagyok, és ahogy betöltöttem a 14-et, a máriafürdői községi strandon jelentkeztem diákmunkára. Strandmentő lettem, akkor még nem volt vízimentő-szakszolgálat, és olyan jól csináltam, hogy ezt a pozíciót a következő nyárra is megkaptam. Közben szakmunkásképzőbe jártam, de tudtam és éreztem, hogy a balatoni szolgálat fekszik nekem – mosolygott bajsza alatt Kutasi Gábor, aki sorkatonai szolgálatát követően szerelt át a rendőrségre. – Bár katonáskodás közben megfogadtam, én többé nem veszek magamra egyenruhát, amit még akkor is komolyan gondoltam, amikor ’88 februárjában a centit vágtam, de adódott egy lehetőség, hogy átszereljek a Siófoki Rendőrkapitányság Vízirendészeti Alosztályára, amit mindenképpen ki akartam próbálni, és most innen mentem nyugdíjba, csak közben a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság (BVRK) létrejöttével Siófoki Vízirendészeti Rendőrőrs lett belőle. A fogadalmam megszegtem, de ezt most sem bánom. Örülök, hogy így alakult.

Kutasi Gábor volt vízirendészeti járőr, hajóvezető, gépmester és nagyhajóvezető, majd 1993-ban az őrsparancsnok helyetteseként szolgált. Miután ’95-ben megbízott őrsparancsnok lett, elvégezte a belügyi szakos főiskolát és átképzőt.

– Talán azért nem fordult meg soha a fejemben, hogy kérjem az áthelyezésem, mert megfogott az a közösségi érzés, ami szerintem minden vízirendészeti rendőrőrsön tetten érhető. Parancsnokként is kimentem menteni. Ha kellett, az éjszaka közepén is, és hát kellett nem is egyszer – mesélte, és felidézett néhány emlékezetes intézkedést. – Valami miatt nagyon megmaradt bennem, amikor mindent tűvé tettünk egy elektromotoros csónakosért. Minden kikötőben minden ladikot szemügyre vettünk, a nádasokba is bekukkantottunk. Egész éjszaka kerestük, ő pedig eközben megnézte a Neoton-koncertet Aligán, majd a part mentén Sóstóig tolta a csónakját. Azt mondta, Aligánál lemerült az aksija, és ha már ott volt, benézett a buliba. Azt sem felejtem, amikor fiatal srácokat kellett kimentenünk a Balaton közepéről. Vízibiciklivel akartak áttekerni Siófokról Alsóörsre a nagymamájukhoz, méghozzá bőröndökkel megpakolva, de bent rekedtek. Az a félkezű férfi sem fog soha kimenni a fejemből, akinek a tó és az éjszaka közepén mondta fel a szolgálatot az elektromos csónakmotorja.

Az éterben nemzetközi rendőr marad.

– Régóta vagyok szenvedélyes rádióamatőr, és ebből kifolyólag kerültem kapcsolatba a Nemzetközi Rendőrszövetséggel (IPA), amelynek nemcsak tagja vagyok, hanem a magyarországi IPA amatőr rádióállomása, a HG3 IPA vezetője is. Ezt nyugállományba vonulásom után is szeretném csinálni, természetesen társadalmi munkában; amíg bírom, és persze, amíg igény van rá. Ez is remek közösség, és össze is szoktunk jönni. Nemrég az IPA paksi szervezetével rendeztem bowlingversenyt, ez volt az első ilyen. Horvát, szlovén és cseh kollegák is részt vettek rajta, és tavaly a szerb kollegák horgászversenyén is remekül éreztem magam – vázolta a veterán vízirendész, aki rádióamatőrként eddig 23 világversenyen indult, megnyert öt kontinensbajnokságot, és felállított hat világrekordot. – Egy kontinensbajnoki cím még hiányzik, az amerikai, talán még az is összejön. Amúgy arra is büszke vagyok, hogy 2023-ban Rádió Amatőr Sport életműdíjat kaptam.

A nyári munkának vége.

– Kedves búcsúztatásban volt részem. Horváth László ezredes, a BVRK vezetője meglepett egy olyan dzsekivel, ami az egyenruhánkhoz is járt. Külön meglepetés volt az őrs kollektívájának szívélyes búcsúja és ajándéka. Régi vágyam volt, hogy legyen egy ilyen dísztárgyam. Jó szívvel adtam át az „úszóház” kulcsát az utódomnak, Szép Gábor hadnagynak – mondta Kutasi Gábor alezredes, aki 37 éven és 4 hónapon át tartó szolgálata alatt több főkapitányi elismerésben is részesült, és az IPA-tól is kapott kitüntetést. – Még furcsának érzem, hogy nyár van, én pedig itthon vagyok. Vízirendészeti őrsparancsnokként gondolni sem mertem rá, hogy a csúcsszezonban menjek szabadságra. Mindig ősszel vettem ki, és ehhez teljesen hozzászoktam. Most azt próbálom megszokni, hogy erre már gondolnom sem kell. Jó érzés, hogy egyelőre civilben sem tudok úgy végigmenni egy kikötőben, hogy többen ne köszönnének rám, ami valószínűleg változni fog, de azt remélem, ez az átmenet sokáig tart majd.

SZ. Z. J.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG, KUTASI GÁBOR