Piros gyerekmotorral kezdődött

2025. 07. 14., h - 12:35
Zsaru Magazin

Négy és két keréken is rója az utakat Békésben Képíró Bence főtörzsőrmester. Kisfiúként is motoron pózolt, a játék járgányt azonban mára olyanra cserélte, ami egyáltalán nem játék. Figyeli a tapasztaltabbakat, és nyugalomra inti a közlekedőket.

Piros műanyagról fehér kétkerekű paripára ült át Képíró Bence főtörzsőrmester, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság Forgalomellenőrző Alosztályának járőrparancsnoka. Gyermekként is imádta a járműveket, a közlekedést, mindenféle volt neki, még pedálos traktor is. Általános iskolás korában a nagymamája Babettája keltette fel a legjobban az érdeklődését, de várnia kellett nyolcadikos koráig, amíg megszerezhette rá a segédmotoros vezetői engedélyt. A nagymotoros jogsira már maga teremtette elő a költséget.

– Csak anyagi akadálya volt annak, hogy amint lehetett, nem szereztem A kategóriát. A felelősségtudatom, úgy érzem, már korábban megvolt hozzá, többek között ezért is lettem rendőr – elevenítette fel a kezdeteket Képíró Bence. – A rendészeti középiskolát Szegeden végeztem, 2016-ban szereltem fel. A Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság Dunaharaszti Rendőrőrsén közrendes járőr voltam, majd 2019-ben nyílt lehetőségem hazajönni Békésbe. A Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság Forgalomellenőrző Alosztályán szolgálok azóta is.

A főtörzsőrmester, amikor nagymotorra ülhetett, még nem volt motoros rendőr. Önszorgalomból képezte magát, saját motorjával eljárt vezetéstechnikai tréningekre, sosem szégyelli megkérdezni, nem rest figyelni a nagyobb tapasztalattal rendelkezőket. Meggyőződése, hogy a rendőrségi válogatón is azért teljesítette a követelményeket, mert megfogadta idősebb kollégája, Verebi Zoltán törzszászlós, szolgálatparancsnok tanácsait.

– Nagyon jólesett, hogy Zoli nem egy leendő riválist látott bennem, hanem éreztem, hogy tényleg sikerhez akar segíteni. Valóban fontos neki, hogy előre tudjak lépni, teljesüljön, amit szeretnék, és motoros rendőr lehessek. Minden tudását, tapasztalatát átadta nekem, amiért nagyon hálás vagyok – mondta.

Kiemelte azt is, hogy az egész alosztályra igaz ez a fajta hozzáállás. A járőrparancsnok úgy látja, hogy éppen megfelelő arányban vannak a csapatukban fiatalok, és régebb óta fiatal, nagyobb tapasztalattal, rutinnal, gyakorlattal rendelkező munkatársak. Megemlíti, hogy motoros szolgálatait általában Szöllősi Tamással teljesíti, vele is remek a munkakapcsolata. A közlekedésről, közlekedőkről szólva mindenkit nyugalomra int.

– Sokkal nyugodtabban kellene vezetni. Mindenki siet, hajt, rohan, kapkod, és ebből van a baj. Így sokkal könnyebben hibázunk. Ha lehetne bármit kérnem, azt tanácsolnám a motorra, autóba és egyéb járművek volánja mögé ülőknek, hogy mielőtt elindulnak, vegyenek két mély levegőt, fújják ki magukat, próbálják elengedni a mindennapok fokozott tempóját, problémáit. És ha mások hibáznak, mások tévedését kell korrigálni azért, hogy ne legyen baleset, próbáljanak nyugodtak maradni. Örüljenek annak, hogy nem lett nagyobb baj, meg tudták oldani a helyzetet – kérte Képíró Bence. Persze azt is hozzátette, hogy akkor működne ez igazán jól, ha mindenki mindent megtenne azért, hogy ne hibázzon, magát és másokat ne hozza, hozzon balesetveszélyes helyzetbe.

A tapasztalatairól szólva megemlíti, hogy amikor motorral van, a közlekedők kevésbé szállnak vitába vele, mint amikor autóval teljesít szolgálatot. Erre maga sem tudja a magyarázatot. De ő akkor is igyekszik kivívni magának a tiszteletet, megőrizni a rendőri tekintélyt, amikor nem motorozik. Teszi mindezt úgy, hogy határozottan, következetesen, de udvariasan, tisztelettudóan, segítőkészen intézkedik, és a szabálysértőknek megfelelő érvekkel igyekszik elmagyarázni, miért balesetveszélyes az, ahogyan akkor, amikor az intézkedésre sor került, közlekedtek.

Végezetül a saját példájával próbálta érzékeltetni, hogy a közúti közlekedésben mennyire fontos a folyamatos odafigyelés, a szabályismeret frissen tartása. Amikor a barátaival, ismerőseivel civilben tér vissza egy motoros túráról, elégedetten nyugtázza, hogy mennyire jól ment a dolog. Ez a „jó motoros vagyok” érzés egészen addig tart nála, amíg a következő szolgálatban nem indul el egy nagyobb tapasztalattal rendelkező kollégájával. Akkor ismét arra döbben rá, hogy mennyit kell még tanulnia. Ő lelkesen áll az újabb és újabb leckék elé, hiszen tudja: az úton minden helyzetfüggő. Bármikor adódhat olyan szituáció, ami próbára teszi az embert.

SZOMBATI ANDREA

FOTÓ: RENDŐRSÉG


Kapcsolódó oldalak