A kiadós reggeli után a kiképzők bemutatták az úgynevezett izraeli kötszer részeit és használatát, valamint a különféle kötéstípusokat és azok helyes alkalmazását. Az izraeli hadsereg egyik felcsere által az 1990-es évek elején kifejlesztett, többféle szélességben elérhető speciális kötszer egy önmentő hurokból, egy rugalmas pólyából, egy steril, nedvszívó gézlapból, valamint egy, a megfeszítést segítő műanyag bújtatóból és egy rögzítőkapocsból áll. A számos módon felhelyezhető kötést vízhatlan, vákuumcsomagolt borítás védi a külső behatásoktól.

A kötszer alkalmazása mellett ekkor hangzott el az instruktorok szájából a héten még sokszor ismételt vezényszavak valamelyike: „bal láb!”, „jobb kar!”, „jobb láb!”, „bal kar!”. Ilyenkor a résztvevőknek, akármit csináltak is éppen, az előírt 30 másodperces szintidőn belül hatékonyan kellett rögzíteniük a kért végtagra a taktikai érszorítót, akinek pedig nem sikerült elsőre, az számíthatott némi komor helyreigazításra.

Az instruktorok a gyakorlati fogások próbálgatása közben ismertették a sárga zóna jellemzőit, ahol már lehetőség van vérzéssel járó sérülések csillapítására, ám ahová a további mentőegységek még nem léphetnek be, így a sérült élete még ekkor is a műveleti beavatkozó életmentő kezében van.

A tanulók itt ismerkedtek meg a vér alvadását gyorsító hemosztatikus kötszerrel is. Ez egy cellulózalapú gézlap, ami a nyílt sebbe helyezve elősegíti a véralvadást, kiegészítve a kötszeres tamponálást. Ezt a fontos műveletet, a sebek tamponálását, szimulációs végtagokon sajátíthatták el a kurzus résztvevői, a gézzel vagy más, akár rögtönzött kötözőanyaggal kitömött sebek kötözésének művészetét pedig a tanult technikákat egymáson alkalmazva fejleszthették.

Ebéd után került sor a társas és egyéni kimentés fogásainak begyakorlására, amit forgószínpadjelleggel hajtottak végre több állomáson, eltérő viszonyok között. A több mint tucatnyi sebesültszállítási technika közül mindenki találhatott magának fizikai állóképességének és a sérült testalkatának megfelelő, biztonságosan alkalmazható módszert. A kimentések gyakorlása után, a nap zárásaként, a Police Medic résztvevői ellátogathattak az Anatómiai Intézetbe, ahol demonstrációs cadaverek és szervek segítségével ismerhették meg az emberi test és különösen a sérültellátás kapcsán fontos szervek és szervrendszerek működését.

– Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a Police Medic tanulói valódi preparátumokon keresztül testközelből is megismerhessék, megérinthessék azokat a szerveket, ereket vagy épp a csontváz azon elemeit, melyekkel a sérültellátás során találkoznak. Az anatómiai demonstráció elengedhetetlen elemét képezik a bonctermi látogatások, ahol a leendő medicek biztonságos körülmények között szerezhetnek élményszerű tapasztalatokat az emberi testről, így szélesebb ismeretek alapján tudnak improvizálni, ha a szükség úgy hozza – Mondta dr. Farkas József, a PTE ÁOK Anatómiai Intézetének adjunktusa, aki maga is több harctéri sérültellátó képzést végzett el itthon és külföldön egyaránt, így pontosan tisztában van azzal, milyen témakörökre kell koncentrálnia az oktatás során. – Sajnos az a tapasztalatunk, hogy igen kevesen ajánlják fel szerveiket vagy testüket a haláluk utáni tudományos, oktatási célra, de a korlátozott erőforrásokat igyekszünk maximálisan kihasználni. Az itt töltött másfél-két óra így hasznosan telik.

A fontos tanulságokkal teli napot a megismert tudás ismétlésével zárta a csapat, mely ismét közelebb került a pénteki záróvizsgához.

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ