Az első feladat, amivel a zöld zónában dolgozó, reménybeli police mediceknek meg kellett ismerkedniük, a sérültek helyes fektetése, a stabil oldalfekvés elsajátítása volt. A kiképzők féltucatnyi módszert mutattak be a dinamikus harci fektetéstől gerincsérültek lassú, alaposan megtervezett és körültekintően végrehajtott mozgatásáig. A tanulóknak önállóan kellett eldönteniük, melyik szituációban melyik fektetési módszert érdemes alkalmazniuk. Az oktatók aranyszabályként sulykolták beléjük, hogy várandós anyát csak a bal oldalára fektessenek, míg azt, akin csak egy oldalon van sérülés, úgy, hogy a sérült rész legyen fölül.

Az instruktorok nagy hangsúlyt fektettek a földön fekvő test hőjének megtartására alkalmazható eszközök bemutatására, a kurzus résztvevői itt kerültek közelebbi ismeretségbe az izolációs fóliával. Ez a sokrétűen felhasználható, egyik oldalán arany-, a másikon pedig ezüstszínű lepel összehajtva kis helyen, akár a farzsebben is elfér, azonban a csomagból kikerülve alkalmas egy felnőtt ember felsőtestének hathatós beborítására is, vagy akár szükséghordágyként, esetleg egy törött kar felkötésére is használható.

A nap központi témája az újraélesztés volt, a leendő police medicek a mellkaskompresszióval, befújással végzett kézi reanimáció mellett megismerték az automata és a félautomata defibrillátor használatát, a telefonos segélykérés menetét. Az eltérő kialakítású, számítógéppel összekötött eszközök eredményeit az instruktorok figyelték és értékelték.

– Számomra igazán sokkoló volt a csecsemőt mintázó bábú, ahol megtanultuk, az újraélesztést öt befújás előzi meg, majd, ha nincs életjel, két ujjal, percenként 160 nyomást leadva folytatjuk az újraélesztést, amit 15 nyomásonként (ez másodpercenként három mellkasnyomást jelent) két befújás követ. – idézte fel az egyik hallgató a leghasznosabb, és egyben legemlékezetesebb elemet. – Apaként remélem, hogy soha nem kell majd alkalmaznom, amit tanultam, de ha szükség lesz rá, tudom, mit tegyek majd.

Az oktatás során természetesen újra és újra előkerültek a harctéri érszorítók, a CAT-ek, melyeket az instruktorok kiáltásai nyomán hol egyik, hol másik végtagra kellett felhelyeziünk. A kiképzők már annyira alapos munkát végeztek, hogy készek voltak akár egy-egy elhagyott felszerelést, érszorítót vagy egész Police Medic-táskát is elcsenni.

– 2015-ben kerültem a programba a PTE ÁOK Műveleti Medicina Tanszék felkérésére azért, hogy a témakör katonai, taktikai vetületét is jobban megragadhassuk. A Magyar Honvédségben ekkor már közel egy évtizede foglalkoztunk amerikai mintára a SOCOM, azaz a különleges műveleti harctéri elsősegélynyújtók képzésével, ennek a tapasztalatait építettük be a Police Medic rendszerébe – fejtette ki a kurzus taktikai elemeinek hátterét Koltai Arnold alezredes. A nyugállományú honvédfőtiszt szerint a rendőrök számára is hasznos lehet a távoli harctereken, sokszor vérrel szerzett tapasztalat. – Az intézkedéstaktikai elemek éppúgy hasznosíthatók, mint a lőtt, szúrt vagy épp robbanásos sérülések ellátására kidolgozott protokollok. Természetesen a katonai harcászat és a belügyi intézkedéstaktika között fontos különbségeket is találhatunk, hiszen eltérő szabályzók szerint, más céllal tevékenykedik egy katona és egy rendőr. Ennek ellenére a műveleti medicina mindkét szakterületen a gyors és hatékony életmentés kulcsa.

Az oktatás során a leendő police medicek képet kaphattak a törések, ficamok, rándulások kezeléséről is. A szerdai napot az az ígéret zárta, hogy másnap elméleti vizsga vár a csapatra, így az estét mindenki tanulással töltötte.

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ