Bálint már gyerekként tudta, hogy rendőr lesz. Az egyenruha, a járőrkocsik világa lenyűgözte. Bár az első próbálkozás nem sikerült – a matek keresztülhúzta a terveit –, nem adta fel. Úszómesterként dolgozott 25 évesen, amikor egy volt osztálytárs ajánlására újra jelentkezett 2012-ben. Felvették a Körmendi Rendvédelmi Technikumba, majd az V. Kerületi Rendőrkapitányágon kezdett járőrként. Nem indult könnyen számára a fővárosi élet, már az első nap eltévedt a kapitányságra tartva, de ettől még elszántabb lett. Kitartása hamar meghozta gyümölcsét, 2017-ben már körzeti megbízottként dolgozott.

Gréta is hamar felfedezte, hogy a rendészet az ő útja. Hetedikben kezdett el önvédelmet tanulni, majd edzője javaslatára rendőr-szakközépiskolába ment. 2018-ban végzett a Miskolci Rendészeti Szakgimnáziumban, és ugyanoda került, ahol Bálint szolgált. Ott találtak egymásra. A kapitányság udvara lett közös életük első helyszíne.

– A kollégákkal beszélgettünk, amikor Gréta kijött az udvarra. Megtetszett, amint megláttam – meséli Bálint, mire Gréta mosolyogva hozzáteszi: „Én akkor ezt észre sem vettem.”

Még nem sejtették, hogy hamarosan nemcsak munkatársak, hanem elválaszthatatlan társak is lesznek. Eleinte Bálint nem merte még járőrtársnak sem kérni Grétát, de végül megtette – és ezzel olyan összhang kezdett kialakulni köztük, ami ritka, még a rendőrségen belül is. Három évig voltak járőrtársak.

– Nagyon szerettem Grétával dolgozni – mondja Bálint. – Nagyon jó szeme van. Azonnal kiszúrja az elkövetőket, elképesztő az arcfelismerő képessége. Egy idő után alaposan kiismertük egymást, egy nézésből, mozdulatból már tudtuk, mire gondol a másik. Remek csapatot alkottunk. Kiegészítettük egymást mindenben.

A három év közös szolgálat alatt rengeteg elismerést kaptak – a legtöbb elfogás az ő nevükhöz kötődött. Csalók, gépkocsifeltörők, trükkös tolvajok.

– Mi lettünk a mindenre bevethetők – folytatja Bálint. – És nemcsak a szolgálatban, hanem az életben is.

Lelkesen meséltek a közös elfogásokról.

– Emlékezetes volt, amikor sikerült felderítenünk azt az esetet, amikor egy idős házaspár pénzéből rendszeresen eltűnt kisebb-nagyobb összeg – veszi át a szót Gréta. – Kiderült, szociális segítők lopták meg őket. De az is megesett, hogy járőrözés közben szúrtunk ki autófeltörőket. Mire észbe kaptak, mindkét tolvajt elfogtuk. A magánéletet teljesen kizártuk szolgálatban. A munkában mindig egyetértettünk, de civilben is nehéz letenni a rendőri ént, mindig vizslatjuk a környezetünket, akárcsak járőrként.

A lánykérésre a kapitányság folyosóján került sor, ott, ahol minden elkezdődött. Gréta igent mondott, és a járőrpárosból házaspár lett, most pedig szülők. Kisfiuk, Zsombor március 15-én látta meg a napvilágot.

– Egy éve már nem vagyok szolgálatban, amióta megtudtam, hogy kisbabánk lesz. Az elején furcsa volt itthon maradni. Hiányzott a közös szolgálat, az adrenalinszint, hogy nem vagyunk együtt a nap 24 órájában. A szülés utáni első hetek nehezen teltek, új szerepben kellett helytállnunk, de Bálint mindenben segített – magyarázza Gréta.

– Nehéz volt megszokni, hogy már nem együtt intézkedünk, nem élünk meg együtt minden elfogást – mondja Bálint. – De már más közös céljaink is vannak, Zsombor a legnagyobb küldetés. Gréta elképesztő természetességgel vált anyává. Megszoktam, hogy bilincsel, tolvajokat fektet le a földre, és mégis, amikor Zsombor megszületett és egymásra néztek, azonnal megvolt a kapcsolat közöttük. Már nem a kemény rendőrt látom, hanem az édesanyát. Megható.

Bálint és Gréta számára most egy új életszakasz kezdődik. De a hivatás, a szeretet, az összhang megmaradt. Most már egy másik csapatban játszanak, otthon. Mert nemcsak szolgálatban számítanak igazán jó párosnak, hanem akkor is, amikor hajnali háromkor altatni kell egy kisbabát.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN