– A katonaság és a rendőrség közül végül az utóbbi mellett döntöttem – mondja. – 2014-ben szereltem fel a Kecskeméti Rendőrkapitányságra járőrként, dolgoztam a közlekedésrendészeten is egy ideig, négy éve pedig körzeti megbízott vagyok. Mozgalmas munka, nincs két egyforma nap.

Egy eset különösen megmaradt benne még abból az időből, amikor kutyás járőr volt. Éjszakai szolgálatban egy autót szúrtak ki, amelynek a sofőrjéről tudták, nincs jogosítványa.

– Utánuk fordultunk, az autó megállt egy fás-bokros részen, a sofőr kiszállt, és elfutott – meséli. – Elsőre úgy tűnt, elszalasztottuk. A kocsiban megtaláltuk az iratait, minden beigazolódott. Elővettem Fülest, a szolgálati kutyámat. A sötétben zseblámpával haladtam, amikor Füles egyértelműen jelezni kezdett. Ő már látott valamit, amit én nem. Aztán követni kezdtem, amikor egyszer csak megállt, és ismét ugatott. Először semmit nem láttam, de amikor megint körülnéztem, észrevettem egy cipőtalpat, kilógott a bokor alól. A felszólítás után előkerült a sofőr. Ha Füles nincs, simán elmegyünk mellette.

A főtörzsőrmester szabadidejében sérült és idős kutyáknak segít. A terápiás kutyamasszázs nem hobbinak indult: Füles szolgálati kutyájának sérülése indította el ezen az úton, és ma már lebénult, műtét után lábadozó vagy idős állatok hálás páciensként várják hetente.

Az egész Fülessel kezdődött, amikor egy baleset következtében a kutya könyöktörést szenvedett és ortopédiai műtétre szorult, majd hosszú rehabilitáció következett.

– Fizioterápiára lett volna szüksége, de Kecskeméten akkor nem volt ilyen lehetőség. Hetente kétszer feljártam vele Veresegyházra – magyarázza. – Az ottani terapeutával sokat beszélgettünk, és egyre jobban érdekelt, amit csinál. Megkérdeztem tőle, hogyan tanulhatnám meg. Így találtam rá a terápiás kutyamasszázs képzésre. A tanultakat először otthon, Fülesen gyakoroltam. Nagyon élvezte, láttam rajta a változást. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha neki ennyit segítettem, más ebeknek is tudnék.

A következő lépés az volt, hogy felvette a kapcsolatot egy helyi állatorvossal, és kialakult egy szakmai együttműködés.

– Megbeszéltük, hogy olyan kutyákat küld hozzám, akiket ő műtött – folytatja. – Aztán szépen kiépült a kapcsolatunk. Ma főként gerincsérves, részlegesen vagy teljesen lebénult kutyákat kezelek, de dolgozom ortopédiai műtét előtt és után álló állatokkal, valamint idős ebekkel is. Náluk az a cél, hogy könnyebben tudjanak mozogni, jobb legyen az életminőségük.

Jelenleg körülbelül tíz kutyát kezel rendszeresen, de a kör folyamatosan változik. Vannak, akik meggyógyulnak, mások szinten tartás miatt járnak hetente. A kezelések hangulata messze áll attól, hogy kényszernek tartsák.

– Csak addig csinálom, amíg a kutya szívesen fogadja. Ha látom, hogy elfáradt vagy már nem akarja, befejezem. Fontos, hogy élmény maradjon neki. Nem ritka, hogy masszázs közben a kutyák egyszerűen elalszanak.

Az állatok iránti kötődése nem új keletű. Korábban állatorvosi asszisztensként is végzett, és szívesen dolgozott volna azon a területen, de a rendőri szolgálati idő ezt nem tette lehetővé.

– Nem akartam feladni a rendőrséget. Ez a képzés viszont jól kiegészíti azt a tudást, amit már megszereztem. Két szolgálati kutya is járt már nálam terápián – tette hozzá.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA