Marozsi Márta 1992. december 1-jén lépett a rendőrség világába közalkalmazottként. Szülei tanácsára választotta a pályát, és már a kezdetektől vonzotta a számítástechnika és az informatika. Informatikai osztályon kezdte, ahol a járőrök munkáját segítette. Gyermekei megszületése után visszatért a rendőrséghez, először a műszaki üzemeltetéshez, majd az igazgatásrendészethez, ahol máig dolgozik. Feladatai közé tartozik a helyszíni bírságok ellenőrzése, nyilvántartásba vétele, végrehajtási eljárások kezdeményezése.

A költészet gyerekkora óta fontos számára. Tanárai szerettették meg vele a verseket, és ez egész életén át elkísérte. Radnóti Miklós verseit különösen kedvelte, mert képes volt belehelyezkedni a költő érzelmi világába. A versírás azonban nem csupán kreatív hobbi: legmélyebb érzelmeit és traumáit dolgozza fel vele.

– Sok minden történt velem életemben, sokat voltam egyedül. Egyszer csak mintha bekattant volna valami, és elkezdtem rímekben beszélni – meséli. – Az első verset a testvéremnek írtam a születésnapjára, de aztán a kolléganőimnek is, később pedig családi alkalmakra: születésnapra, a fiam esküvőjére, baráti ünnepekre.

Hamar ráébredt, hogy a versírás elsősorban saját lelki élete feldolgozásának az eszköze.

– Amikor egyedül vagyok, akkor vagyok igazán termékeny – mondja. – Sok versem a képzelet szüleménye, de például a Merülés című életem egyik legintenzívebb élményét dolgozza fel. Van, aki orvoshoz megy a problémáival, én fogom a tollat, és kiírom magamból. Minden versem egyedi, nem hasonlít más költőkéihez. Olyanok, mint a gyermekeim: a legbelsőbb érzéseimet tartalmazzák. A versek számomra gyógyító erővel bírnak. A költészet visszaadja azt az állapotot, amit átéltem, legyen az boldogság vagy mély fájdalom. Mindenkinek javaslom, hogy írjon naplót, verset, bármit, vagy tanuljon hangszeren játszani, ha nehéz érzelmekkel találkozik! A verseimet eddig csak egyik kollégámnak mutattam meg, évekig csupán magamnak írtam őket. Ha kiadod magad, sebezhetővé válsz, én pedig nagyon vigyázok a negatív külső hatásokra. Most viszont úgy érzem, ideje megmutatni másoknak is.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ

 

Merülés

Becsukom a szemem,

Elhagyom a testem.

Álmomban mélyen repülök,

Fájdalmat nem érzek,

Csak könnyedén merülök.

 

Levegőt nem veszek,

Nem akarok semmit.

Ürességet érzek,

Levegő nélküli

Belső légzést végzek.

 

Mikor érek földet?

Szememben pislognak

A fények.

Vékony jégtáblán lépkedek,

Beszakadni nem merek.

 

Nem tudom, mi vár ott.

Sötét, vagy világos?

Maradok gondolataim rabja,

Fény sötét alakja.

 

Nyelvem elharapom,

Dől számba a sós vér.

Azt akarom!

Nem fáj.

Szívem tiszta.

Töröld fel velem a padlót újra!

 

Tollpihe száll,

Jó lenne könnyed maradni,

Tiszta, mint az a kis csodálatos,

Puha angyali üzenet, mit

Véletlen fújt elmém,

A képzelet.

 

Végül a tisztaság,

Sárba érkezik.

Becsukom a szemem,

Elhagyom a testem.

Fájdalmat nem érzek, csak

Merülök a mélybe.

 

Motoron

Felülve erős lovadra,

Félelem nélkül száguldva,

Szabadság érzését habzsolva

Porzik az út utánad.

 

Lovad határait feszegetve,

Saját határaid felemelve,

Adrenalinszintet beemelve

Visz a lóerő előre.

 

Minden út veszélyes is lehet, de

A kezed biztonságot nyújtva vezet,

A gyeplőn meg sem remeg.

 

Végtelen sebességgel

Átszelve a tájakat, egy olyan

Örök szenvedély, mely egész

Életeden végigkísér.

 

Pillangó

Friss szellő leheli szemhéjam,

Pilláim a nyári nap csókolja.

 

A természet ölelő karjaiban vagyok,

Pihenéssel töltöm el a napot.

 

Erre száll egy pillangó,

Had lássalak! …

Gyere, szállj csak ide mellém!

Már vártalak!

 

Kedvesen kerülget, meg akar csókolni,

Puha szárnyaival selymesen bókolni.

 

Pillangó, te gyönyörűség!

Hidd el, nem bántalak!

Bármikor elszállhatsz, bízz bennem, Csodálat!

 

Tenyeremben tartalak gyengéden,

Szállj csak tovább, kis Szerelem!

 

Szárnyaid nem fogom megkötni,

Utad nem fogom elállni,

Véletlen sem szeretnélek fogságban tartani.

 

Ígérem Neked, elengedlek,

Semmi sem fog fájni!