Huszonöt esztendővel ezelőtt adták ki az előadó máig mélyen ható könyvét, mely címében is egyszerű kérdést közelít meg: Hogyan halt meg József Attila? A tudományos igényességgel megírt munka 1997 és 2001 közt formálódott, ám megjelenése után annyi hozzáadott információ került írójának birtokába, hogy 2005-ben megjelent a második, bővített kiadása is.

Garamvölgyi tábornokot legtöbben a rendőrség arcaként, szóvivőjeként ismerik, ám közel egy évtizeden át nyomozóként is szolgált, és több öngyilkossági ügyben nyomozott. Ebből a tapasztalatból merítve, kriminalisztikai módszereket segítségül hívva igyekezett felderíteni József Attila halálának körülményeit.

A Garamvölgyi László által is „szellemi archeológiának” nevezett folyamat egyik legnagyobb nehézségét az a körülmény jelentette, hogy nincsenek élő szemtanúk, a közvélemény pedig – a korabeli sajtó tudósításait alapul véve – öngyilkosságként könyvelte el az eseményeket.

A kutatást ezért a korszakból megmaradt papíralapú források, például József Attila noteszai, az eseményekről készült csendőrségi és vasúti jelentés, a kirendelt orvos szakértő véleménye, valamint – a költő elmekórtani előzményeit is magukban foglaló – orvosi leletek vizsgálatával kellett kezdeni. Ezek a források, valamint a rekonstrukciós helyszínelés arra vezették a nyomozót, hogy a közvélekedéssel ellentétben József Attila nem öngyilkossági szándékkal, hanem egyszerű baleset folytán került 1937. december 3-án Balatonszárszón az 1248. tehervonat 15. és 16. teherkocsija közé, ahol a kocsikat összekötő csavarkapocs nagy erejű ütést mért a költő koponyájára, aki csigolyatöréssel zuhant a szerelvény alá. A meglóduló tehervonat szinte a halál beálltával egy időben vágta le József Attila jobb karját, aki a helyszínen meghalt.

Bár a korabeli sajtó azonnal világgá kürtölte az „ismert baloldali költő” halálát, Garamvölgyi tábornok saját kutatásaira támaszkodva úgy látja, életszerűtlen azt állítani, hogy József Attila ilyen bonyolult, a tehervonatok menetrendjének ismerete nélkül nehezen tervezhető módját választotta annak, hogy véget vessen életének. A tábornok azt is kizárja, hogy a különféle mentális betegségek által tépett lelkű költő búcsúlevél és végrendelet nélkül távozott volna az élők sorából, vagy akár azt, hogy épp akkor dobta volna el életét, amikor biztos álláshoz, versei elismeréseként nagy összegű pénzjutalomhoz jutott. Garamvölgyi László azon a véleményen van, hogy a nagy magyar költő pályafutásában akár még 500-1500 vers is benne lehetett volna, melyeknek megszületését nem elmekórtani állapot, hanem a tragikus véletlen akadályozta meg.

A Garamvölgyi László által felsorakoztatott bizonyítékok és érvek közé tartozik Galamb Sarolta, József Attila iskolatársának levele, ami számos, addig ismeretlen dokumentummal bővítette a kutatási anyagot. Ugyanígy József Etelka nyilatkozata, melyben a költő testvére kategorikusan elvetette azt a lehetőséget, hogy testvére megölte volna magát. Előkerült egy pszichiáter szakorvos szakvéleménye is, aki József Attilánál autisztikus spektrumzavart és affektív személyiségzavart állapított meg. Konklúzióként az író összeveti az eseményeket József Attila 1922-es makói öngyilkossági kísérletével, akkor a költő szabályos búcsúlevelet is hagyott, majd próbálta megmérgezni magát. Ez a motívum, a méreg használata, József Attila összes ismert öngyilkossági kísérletében megjelenik, Garamvölgyi tábornok tehát úgy látja, a vasúti gázolás teljesen idegen az érzékeny lelkületű költőtől.

Az előadást követő fórumbeszélgetésben Garamvölgyi dandártábornok elmondta, 36 megjelent könyve közül a József Attila halálát kutató műre a legbüszkébb, illetve azt is elárulta, kedvenc verse a Hazám, amiből örömmel szavalt is pár versszakot.

K. D.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRMÚZEUM