Négyrendbeli kutyavezető.

– Gyerekkorom óta kutyás vagyok, velük nőttem fel, és 1995-ben azért szereltem fel a határőrséghez, hogy velük dolgozhassak. A 2008-as integráció után rendőrként is kutyás maradtam, és idővel minden velük kapcsolatos, rendőrségi feladatkörbe beletanultam – foglalta össze Szőke Zoltán. – Járőrkutyával kezdtem, majd nyomkövetővel, személy-, hulla- és kábítószer-keresővel is vizsgáztam; közben a bűnügyi technikusi vizsgát is letettem. Volt egy időszak, amikor parancsnoki engedélyt kaptam, hogy négy szolgálati állat vezetője lehessek, de már jó ideje „csak” hárommal dolgozom. Ők velem is élnek, családtagok: Milla, a hullakereső magyar vizsla, Henrik, a nyomkövető malinois és Jonka, a kábítószer-kereső holland juhászkutya. Amikor reggel megyek munkába, úgy nézek ki, mint egy nagycsaládos apuka, mert ilyenkor a saját gyerekemet is viszem, és útközben beadom a bölcsődébe.

Kutya formájú fehér hollók.

– Nem tudom megmagyarázni, miért szakosodtam hullakeresésre. Talán a kihívás miatt, mert ilyen hiperérzékeny orrú ebet nagyon nehéz találni; főleg olyat, amelyik a víz alól is ki tud szagolni egy tetemet. Az ilyen annyira ritka, mint a fehér holló – magyarázta, hozzátéve, hogy a képzés és a gyakorlatok során természetesen nem emberi maradványt, hanem hullaszaggal megegyező mintát használ. – A folyó vagy állóvíz mélyén, lassan oszló tetemből gázok szabadulnak fel, persze csak elenyészően kis mennyiségben, de bizonyos kutyák képesek megérezni és azonosítani. Eddig négy ilyen szolgálati ebnek voltam, illetve vagyok a vezetője és a gazdája. Úgy vettem észre, számukra is kihívással felérő feladat egy tetem megtalálása, főleg a víz alól. Ilyenkor kifekszenek a gumicsónak orrára, hogy a víz felszínéhez a lehető legközebb legyen az orruk, és nagyon koncentrálnak. Éves átlagban 10-12 vízi hullát szoktunk lokalizálni, a legtöbbet a Tiszában. Az ilyen kereséseknél mindig mentőcsapattal dolgozom össze, általában a Legott Kutató Mentőcsoporttal, amelynek 2010 óta magam is tagja vagyok, a mentőbúvárvizsgát is letettem. Ők a partról rögzítik a jelzés helyét, és már indítják is a búvárt.

Szőke Zoltán első tetemkereső szolgálati állata a Luppo hívónevű, fekete német juhász volt, őt követte egy rajzos német juhász, Frézia, és a legtovább egy magyar vizsla, Mia volt a társa.

– Ahhoz képest, hogy a magyar vizsla nagy mozgásigényű fajta, fegyelmezett kolléga, mondjuk, a csónakban nem is nagyon lehet futkorászni. Mia hathetesen került hozzám, és 12 éves koráig volt a munkatársam. Két évvel ezelőtt ért véget a szolgálata, január 27-én pedig az élete. Az utódja is magyar vizsla, Molli, és ő is tehetséges hullakereső. Már több sikeres kutatáson vagyunk túl – mondta, és hozzátette, más vármegyékben is szokott tetemeket keresni. – Millával az a tavalyi sikerünk volt az eddigi legmunkaigényesebb, amikor Göncről eltűnt egy nő, és a Hernád árterénél vesztette nyomát a keresőkutya. Leszakaszoltuk a vízfelületet, és Milla a negyedik napon találta meg a holttestét, egy hordalék alatt volt. Miával is voltak többnapos szolgálataink. A Hableány 2019 májusi tragédiája után egy hétig dolgoztunk a Duna fővárosi szakaszán. A felszíni tetemkeresések közül az a 2015-ös maradt számomra felejthetetlen, amikor lakossági bejelentésre reagálva dolgoztam Miával egy Nyíregyháza peremén lévő ingatlan területén. Hideg tél volt, és az üres, lomos telek be volt havazva. Már két napja tébláboltunk a latyakban, amikor Mia jelzett, és másfél méteres mélységben a technikus kollegák rátaláltak egy holttestre, amiről kiderült, 14 éven át volt ott elásva… 14 éven át! De ennyi idő után is terjengett ott olyan gázmaradvány, amit kiszagolt. Csodával határos, mire képes egy ilyen tehetségű és képzettségű rendőrkutya.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA